05.01.2003,Etyi:

Ugye nem ilyen fogadtadásra gondoltál, Gyepõ! A report elõbb ér Rómába, mint te.

Szóval onnan folytatom, hogy kiszálltunk a taxiból. Lementünk a Cha-cha-chába, ami tulajdonképpen tele is volt. Gyuri fröccsözést javasolt, én maradtam volna a pezsgõnél, így is lett. Mivel egy üveg bor 1000 ft. körül volt, gondoltuk a pezsgõ legalább 1500. Ismét sikerült balek örsként viselkedni, 2300+jatt volt egy üveg BB. Megittuk, miközben álltunk a polban. Gyuri ilyeneket mondott, hogy ezer forintos ital van a kezemben, milyen király. Valóban így volt, de ezt senki nem nézte volna ki egy 3 dl-es müanyagpohárból. A zene elég jó volt, de nem állat. Csajok semmi, csak hurkák. Végül ültünk legalább 20 percet kint egy fotelban és dumáltunk. 1,30-2 körül átmentünk a Pardonba.

Aztán olyan kerekedett ki belõle, amire egyáltalán nem számítottam. Lent volt egy csomó haverom, akik részben a Zinner cégénél dolgoztak, részben máshonnan ismerem õket, mind vajdaságiak. Volt pl. olyan akivel utoljára a Pardonban tartott búcsúbuliján találkoztam, mert kiment New Yorkba dolgozni kb 3 éve. Isten volt a sok régi ismerõs.

Aztán itt is beálltunk a polba a Gyurival. Isten zenék mentek, egyáltalán nem pardonos stílusban: INXS, U 2, DM, EMF, meg minden ami a 90-es évek elején isten volt! Nyomtuk a Gyurival. Momentum: Gyuri mondja, hogy nincs vax. Erre levettem valakinek egy egész pohár sörét, amit letett a párkányra, és az egészet, kb 4,5 dl volt még benne, kiötöttem és máris volt vax. Legalább 4-ig örjöngtünk. Utána még kinyertem egy szõke nõ telefonszámát. A Kováx szerintem a végére már kezdett megrohadni, eléggé berúgottnak nézett ki, ezért, meg mert bezárt a hely, hazataxiztunk.

Egész jó kis este sikeredett belõle!

csá
________________________________________

13.01.2003,Etyi:

Hello Gyepõ!

Bizonyára feltünt, hogy nem várt hétfõn reggel a szokásos hétvégi
report. Valóban kicsit késett, mert ezidáig azon gondolkodtam, hogyan
lehetne valósághüen ugyanakkor színesen, az élményt leginkább visszaadva
leírni a történéseket. Hosszú szellemi tevékenységem eredményét ím eléd
tárom.

A hétvégén foci nem volt, a két hetes szünet miatt.

Nem voltunk sehol bulizni, így nem történt komoly esemény.

Csá
é
________________________________________

20.01.2003,Etyi:

Hello Gyípor!

A hétvégi report ismét elég satnya. Foci nem volt. Pénteken semmi, én is
itthon pusztultam.

Szombaton Ludányival elmentünk egy nagyon umalmas, nagyon messze lévõ
buliban, mindezt nagyon hidegben. 1/2 2-kor átmentünk a Pardonban, ott
volt némi élet.

Szóba elegyedtem 4-5 nõvel, végül az egyikkel dumáltam 5-ig. Nem voltam
nagyon részeg, mégsem emlékszem mindenre, valahogy dekoncentrált voltam.
Másnap reggel gondoltam, hogy el kellett volna kérni a telefonszámát.

Szombaton lesz foci, legalább arról lehet mit írni.

Csá
É

________________________________________

27.01.2003,Etyi:

Hello Gyípor!

Szokásos dolgok töténtek, de azért leírom.

Pénteken szokásosan semmi.

Szombaton szokásosan kiszopott a Korner 3. 7 vagy 8-2:re, nem tudom
pontosan. Cserénk nem volt, mindenki elmondta meccs elõtt, közben, után,
hogy embert kell fogni és szokásosan senki nem csinálta a dolgát. Többet
ez a téma nem ér.

Szombaton szokásosan Pardon és Cha-cha-cha. Szokásosan csak a Gyuri és
én. Ittunk sört a trolin, whiskyt a laposüvegbõl. Hogy legyen valami új
is, lementünk a City sörözõbe, a Gyuri ötlete volt. Ittunk egy sört, és
mivel nem volt semmi, csak egy iszonyat kornyikáló hombre zenélt és pár
bálna, átmentünk a Pardonban. Itt semmi extra, 1 körül átmantünk a
Cha-cha-chába. Ott volt a Dj gyerek a fociról (Zsolt) hozott unikumot,
ittunk 2 sört és álltunk a Gyurival a polban. A zene egy darabig nagyon
jó volt, utána meguntuk és visszamentünk a Pardonba. Itt szerintem a
Gyuri már nagyon be lehetett nyomva, én még tartottam magam. Beálltunk a
polba, a Gyuri hiányolta a vaxot, csináltam. Földhöz vágtam még egy
poharat és 3 után hazataxiztunk.

Csá
é
________________________________________

02.02.2003,Etyi:

Hello Gyípor!

A hétvége vezetõ híre a rep.-ban: Korner 3 nyert! Köszönjük, Gyepõ bá’
tudjuk, hogy neked köszönhetjük.

Szombat este 1/4 9, a csapat magja találkozik a sportlétesítményben.
Megnézzük az eredményeket és konstatáljuk, hogy a csapat a sereghajtók
között van. A mai ellenfél az élmeõny tagja, veretlen, 3 meccsen 10 gólt
kapott –  mi 30 körül. Felmegyünk öltözni.

Az öltözõbe négyen megyünk be, Zsolt, Busy, Soos, én – még várjuk a
cseréinket. Az öltözõben van 8 zöldmezes, az ellenfél. Hozzánk még jön a
Fábián, a Tamás és a meccs elõtt 1 perccel a Simon. Átöltözés után
kifele menet az ellenfélhez még önnek 4-en. Kérdezem is a bírót, hogy
miért nem mondta nekik, hogy nem nagypályán játszunk?

Meccs elõtt rövid taktikai megbeszélés, ezuúttal a Laci mondja az
utasításokat: gyorsabban, magasabbra, erõsebben. A Laci egyébként valami
vendégségbõl jön, félig be van baszva. Én is meghökentem a csapatot,
illetve a Gyurit, mondom neki, hogy elöl játszom.

Meccs. Zsolt, Gyuri, Soos, Tamás, én a kezdõ. Támadgat az ellenfél,
sikerül viszaverni, mert jól fogjuk az embert. Szórványos kontrákkal
próbálkozunk. 4-5.-ik percben a jobbszélen nyomom, rám jön két védõ és a
kapus, beteszem a Tamásnak, õ meg a kapu közepébe. 1:0 ide.

5 perc múlva hasonló szitu, középre adok a Lacinak, aki cselezget fél
percet – pontosabban bebaszva dülöngél – majd lõ. Kapufás pipa gól, a
kapus csak nyújtózni tud és maga mögé nyúlni a labdáért: 2:0.

Közben persze folymatosan támadnak. Simon és én elöl zavarunk, vannak
kontrából helyzeteink, de jól véd a kapusuk. Megjegyzem a Zsolt is,
rajta is sok múlik. Kb 15. perc újabb kontra, jobbszélrõl lepasszolom az
érkezõ Siminek, õ berúgja: 3:0.

Vége az elsõ félidõnek, észreveszem, hogy játszottam 20 percet. A Soos
is.

A második félidõ rosszul kezdõdik, az 5. percben már csak 3:2. Két jól
kijátszott akcióból, alig elkerülhetõ gólok. Mindenki ideg és üvöltözik.
Én azt érzem, hogy a szünet nagyon rosszat tett, kiestem a ritmusból.
Szóval 3:2 és az ellenfél ezerrel nyomja, mi meg vissza. Megy a test
test ellei harc is rendesen. Egyre többet nyomom hátul, látszólag
össze-vissza rohangálunk a pályán, valójában mindenki az emberét követi.
Talán 5 perc lehet hátra és egy elõrevágott labdára a Gyuri rástartol,
megvárja míg lepattan, majd kapásból bevarrja. Szerintem ekkor eldõlt,
bár az ellenfél támad továbbra is. Pár percre rá a Simon még egyet lõ:
5:2. Végül közvetlen a lefújás elõtt még egy öngólt is lõ, igaz az én
emberem mentel a szélen és adta be, amit a középsõ támadó is belõtt
volna, ha nem a Simi teszi meg. Középkezdésre nincs idõ, nyertünk.

Este találkozás a Picassóban, sörözés, ünneplés. Gyuri, Ádám, Laci, Ildi
és én. Megbeszéljük a focit, aztán jön a vita. Kovács mindenki ellen.
Téma a háború, esélyek, ki marad ki belõle és miért, stb… Kováxot
mindenki gyõzködi 11-tõl 1-ig eredmény nélkül. Átmegyünk a Pardonba,
Laciék nem. Ott viszonylag sok ember, de semmi. Lejön a Ludi, 3-ig
dumálunk, iszunk egy sört és egy rövidet, álldogálunk a polban, aztán
haza.

Csá
é
________________________________________

09.02.2003,Etyi:

Hello Gyípor!

Szopok, szopok és szopok. Csütörtökig, akkor vizsga úgyhogy még
nagyobbat. Ezért rövid leszek és tényszerü: Korner 3 – Universal 4:3
(1:0). Ha érdekelnek a részletek, faggasd a Busyt vagy csütörtökön írok.

Csá
é

________________________________________

10.02.2003,Gyuri:

Riport

Elég izgalmas volt ez a hétvége, ezért billentyûzetet ragadok.  Szombat foci 13 órakor. Megjönnek a cseréink, akik csak valószínûnek mondták, hogy jönnek (Simon, Guriga), és az ellenfél is mögöttünk tanyázik a táblázaton, úgyhogy kedvezõek az elõjelek. Ez a Korner3-nál rosszat jelent. Kezdjük a meccset, és egy-két perc után lassan mindenkiben tudatosul, hogy az ellenfélnek nemhogy nincs cseréje, de csak három mezõnyjátékosuk van. Végig egykapuzunk. Én kihagyok két százszázalékost, de mindenki legalább egyet. A kapusuk kurva jó. Elnyomom spiccel, laposan a hosszú sarokba, öt méterrõl, azt hiszem, hogy tuti gól: a kapusuk újheggyel kitolja. Egy idõ után szerintem kicsit lazásabbra vesszük, és nem nyomunk annyira, de lehet, hogy csak bénák vagyunk, meddõ a fölény. Jellemzõ, hogy milyen gólt lövünk, Simon gyenge lövését a kapus le akarja venni, de átgurulkázik a talpa alatt. 1:0 a félidõ. A második félidõ ugyanúgy folytatódik, de most sikerül egy szép távoli gólt lõni (azt hiszem a Soós) 2:0. Ekkor kiegészül az ellenfél egy farmergatyás gyerekkel, négy a négy ellen. A második félidõ közepén iszonyatosan bénák vagyunk, ahogy szoktunk, nincs emberfogás, sorba kapjuk az idióta gólokat, egy béna, fáradt ellenféltõl. Össze-vissza szaladgálunk, egyre nagyobb a pánik. 2-1, 2-2, 2-3. Berúgják a negyediket. Mindenki üvölt, a Zsolt le akar jönni a kapuból. Magyar foci. Étyienn, aki addig is sziporkázott a meccsen („nem cserélni kell, hanem hajtani”, stb.),
közli a Zsolttal, hogy „magadra vess, te szervezted”. Engedtessék meg egy kis írói túlzás, ha már rászánok fél órát egy ilyen szar riportra: én hittem szerintem egyedül, hogy meg lehet nyerni ezt a meccset. (volt hátra kb. hét perc) Üvöltöztem, hogy nyomjuk, minden második passz hozzám jött, mert rohangáltam ide-oda. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy kihagytam vagy 6 százszálalékost (két kapufa; egy bordásfal üres kapuba, de egy magas, lepördült labda volt; háromszor elrúgtam a kapus mellett a labdát, de kétszer kézzel, egyszer lábbal védett a védõ, és nem kaptunk hetest.) A többiek is kihagytak legalább egyet-kettõt. Követelték, hogy menjek le, de azt nem látták a balgák, minden támadásban öt passzal benne vagyok, és nyomom a gólpasszokat, amit kihagy a csapattárs, vagy én hajtom végre ezt a feladatot. Megjött a szépítés. Passzomat Soós három méterrõl, középrõl, bekotorja a kapus alatt. Ismét gurulkázós gól, de 3-4. Három perccel a vége elõtt, Guriga berúgja a passzomat. Nyomunk, mint az állat. 1 perccel a vége elõtt, amire senki nem számított, berúgom a gyõztes gólt. Ötször, tök szépen ellõttem a hosszúra a meccs alatt, de nem ment be. Most elegem van, és spiccel szándékosan középre, rányomom kb. hatról. A lábak között bemegy. Azt hozzáteszem, hogy lehet, hogy nem mindenki így
látta a szerepemet (a Kovács kihagyott vagy ötszáz helyzetet), de szerintem, az én leírásomban is volt némi igazság, és a tüdõm soha nem érzett magasságokba jutott fel a kisagyamig, és ha kellett volna, akkor kettéharapom a kapufát. (vagy legalábbis megpróbálom) A lényeg, nyertünk 5-4-re, és a három vereség mellett van már három gyõzelmünk. Este ulti Ádámnál, hétkor. A Laci, a céges Focus-szal jön és az Ildivel, mert másnap mennek gyúrni (!!!), és 23 órakor hazamenet van. Fõ az egészség. Nyomjuk a dominót, és szép lassan elfogy a sör. Elõkerülnek a tömények, a hangulat a tetõfokára hág. Üvöltözünk, suttyó kalapokat rakunk a fejünkre, parasztosan beszélünk. Persze elmúlt 11 óra, az Ildi „Laciii, Laciii”, felszólításokkal emlékezteti férjét, az idõ eljövetelére. Az Edina kamerázik. (meg kéne nézni) Jó a hangulat. Az Ádám közli velem, hogy menjünk le ketten a városba, amit én fenntartásokkal fogadok, és tölti belém a fél pohár viszkiket. Indulunk. A Laci idefele 5 perc alatt állt be a kapun, úgyhogy
én felajánlom, hogy kiállok. Gyerekek, ha isztok, ne vezessetek. Azt hittem, hogy még életemben nem éreztem ilyen jól a kocsit, de persze szarrá zúzom a bal visszapillantót a kapun. Ki vagyok akadva, Ádám vigasztal, Laci is elég lazára veszi. Kiderül, hogy meg volt celluxozva a visszapillantó, mert elõzõ nap már összetörte valaki. Így nem kell kifizetnem, meg Casco is van, de örök tanulság, hogy nem biztos, hogy akkor vezetsz a legjobban, ha részeg vagy, még ha úgy érzed is.  Tudok két új helyet, az egyik neve eszembe is jut, Szimpla, a Kertész utcában. Kiraknak a Laciék minket a körúton, a Gyurit és az Ádámot. Megtaláljuk, jó a hely, galéria, nagy pince, zene. Nagyon részegek vagyunk, leülünk egy asztalhoz, és indulókat énekelünk. Az Ádám emeli a poharát minden elhaladó nõre, és „egészségetekre, hölgyeim” és hasonló színvonalú csajozó dumákat nyom. Meg is lesz az eredménye, a szomszéd asztalnál ül öt nõ(!), akik 10 perc után szedelõdzködni kezdenek. Lenyomjuk a sört és megyünk táncolni, a bárpult végén, kb. tizen lötyögnek az asztalok között. Ez a parkett? Az Ádám felváltva pörgetni a rusnya nõket. Nyomjuk legalább fél órát, és mivel a nõk kezdik unni az Ádámot, és egyre kisebb sikereket arat (magyarul elküldik), neki is hajlandósága van a menetre. Az utcán a taxit várva, rapdobolunk szájjal. Jók vagyunk. Megyünk a Csacsába, mert a szomszéd asztaltól oda mentek át a nõk. (haha) Ádám kiakad, hogy miért adtam 620-ra 800-at a taxisnak. 650-et kellett volna. A Csacsa kurva jó. Isten a zene végig, ilyen jó még sohasem volt. Amennyire látom, a nép is most normálisabb, nincs tele fiatalokkal. (mondja az öreg) Ádám elkap egy idétlen nõt a bárpultnál, csápolva táncolunk. Bemegyünk a parkettre, ott is örjöngünk. Szalad az idõ, felkapcsolják a villanyt, fél öt, záróra. Felvetem a gondolatát, hogy hozzunk egy hordozható magnót, de menni kell.  Az Ádám majdnem szerelmes lett a bárpultnál elkapott nõbe, annyira laza volt, hallgatom a csaj istenítését. Egyébként tényleg egy idétlen fruska volt, aki jól megtáncoltatott minket. Ádám közli, hogy ez volt az utóbbi 5 év legjobb bulija. Egyébként tényleg nem volt rossz.

________________________________________

10.02.2003,Etyi:

„Riport

Elég izgalmas volt ez a hétvége, ezért billentyûzetet ragadok.
Szombat foci 13 órakor. Megjönnek a cseréink, akik csak valószínûnek mondták, hogy jönnek (Simon, Guriga), és az ellenfél is mögöttünk tanyázik a táblázaton, úgyhogy kedvezõek az elõjelek. Ez a Korner3-nál rosszat jelent. Kezdjük a meccset, és egy-két perc után lassan mindenkiben tudatosul, hogy az ellenfélnek nemhogy nincs cseréje, de csak három mezõnyjátékosuk van. Végig egykapuzunk. Én kihagyok két százszázalékost, de mindenki legalább egyet. A kapusuk kurva jó. …”

Ez eddig igaz.

„Elnyomom spiccel, laposan a hosszú
sarokba, öt méterrõl, azt hiszem, hogy tuti gól: a
kapusuk újheggyel kitolja. Egy idõ után szerintem
kicsit lazásabbra vesszük,…”

Kicsit lazábbra vesszük? Egy idõ után? Ezt én így láttam: elsõ perctõl kezdve úgy játszott a csapat, mint ha sétagalopp lenne. Megbeszéltük a meccs elõtt, hogy elöl leszek, mert ez a múlt héten is bejött (3 gólpassz). Ennek ellenére azt veszem észre, hogy állandóan hátul vagyok, rohanok vissza a Soosal ketten és állandóan három támadó jön, aki mindent egy lapra feltéve jön elõre, kipasszolva az elöl lévõket, akik nem fognak embert. EGYÁLTALÁN! Elöl álldigálnak, gondolván, hogy többen vagyunk, nekik az a dolguk, hogy várják a zsugát hátulról.

„…és nem nyomunk annyira,de lehet, hogy csak bénák vagyunk, meddõ a fölény.”

Nem nyomjuk annyira? Mennyire? – Semennyire! 1:0 után „öregek színdróma”. Ráérõsen, észre nem véve, hogy az a csoda, hogy nem kaptunk gólt kontrából. Megy a nyugdíjas foci.

„Jellemzõ, hogy milyen gólt lövünk, Simon gyenge lövését a kapus le akarja venni, de átgurulkázik a talpa alatt. 1:0 a félidõ. A második félidõ ugyanúgy folytatódik, de most sikerül egy szép távoli gólt lõni (azt hiszem a Soós) 2:0.”

Ekkor jövök le, bár nem fáradtam el. Gondoltam, összeroppan az ellenfél, ha ugyanígy játszunk nyerünk 3-4 góllal, elég odafigyelni.

„Ekkor kiegészül az ellenfél egy farmergatyás
gyerekkel, négy a négy ellen. A második félidõ közepén
iszonyatosan bénák vagyunk, ahogy szoktunk, nincs
emberfogás, sorba kapjuk az idióta gólokat, egy béna,
fáradt ellenféltõl. Össze-vissza szaladgálunk, egyre
nagyobb a pánik. 2-1, 2-2, 2-3. Berúgják a negyediket.
Mindenki üvölt, a Zsolt le akar jönni a kapuból.
Magyar foci. Étyienn, aki addig is sziporkázott a
Meccsen…”

Ez nem tudom mit jelent. Meg volt beszélve, hogy elöl vagyok, ennek ellenére akkor voltam elöl csak , ha támadtunk, mindig mentem vissza. Végigjátszottam az elsõ félidõt csere nélkül és nem azért jöttem le mert nem bírtam,hanem azért, hogy mindenki játszhasson. Valóban, igaz nem rúgtam 10 gólt, nem volt 10 helyzetem, csak csináltam, a dolgom és másokét…, helyettük…

” („nem cserélni kell, hanem hajtani”, stb.),”

Igaz, ezt mondtam. Két oka volt.
1, A 4 zsinórban bekapott gól annak (is) volt köszönhetõ, hogy szerintem nem úgy hajtott mindenki, ahogy kell. (Öregek színdróma, ráérünk, vezetünk, stb…)
2, 2:4-nél a Zsolt, mintha én mindenható lennék, közli velem, hogy jöjjek be. Ültem a padon 10 perce, fáradt nem voltam. Ki vagyok én, hogy lehívjak bárkit is a pályáról, még ha – szerintem – nem hajt, vagy nem játszik éppen jól? (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én isten módon, jól játszom, játszottam.) Senkinek nem jutott eszébe, hogy önmagától lejöjjön, mert esetleg nem megy a játék. Ez váltotta ki a megjegyzést.

„közli a Zsolttal, hogy „magadra vess, te szervezted”.”

Ennek is volt oka, nevezetesen a Zsolt megszerzett egy labát, azonnal kidobta. Ellenfélhez, aki rögtön rányomta félpályáról és õ bevédte. Ezzel lett 2:4. Nem azt akarom (és akartam) ezzel mondani, hogy nem megbocsátható, ha valaki félpályáról (mellesleg nem elõször) kap gólt, hanem  azt, hogy ha már ilyen durván hibázik, ne így reagálja le…

„Engedtessék meg egy kis írói túlzás, ha már rászánok
fél órát egy ilyen szar riportra: én hittem szerintem
egyedül, hogy meg lehet nyerni ezt a meccset. (volt
hátra kb. hét perc)”

Gyuri kis írói túlzása valójában nem is olyan kicsi. Ültem a padon, 2:4 oda, Guriga megkérdezi a bírót, hogy mennyi van hátra: 8 perc. Ezt még simán meg lehet nyerni, mert elfáradtak, és csak vissza kellene állni értelmes játékrendszerre – gondoltam. (Mellesleg ezért is nyertük meg.) Várom, hogy valaki úgy érzi nem megy neki, elfárad vagy valami más okból lejön. Nem jött.

„Üvöltöztem, hogy nyomjuk, minden
második passz hozzám jött, mert rohangáltam ide-oda. A
valósághoz az is hozzátartozik, hogy kihagytam vagy 6
százszálalékost (két kapufa; egy bordásfal üres
kapuba, de egy magas, lepördült labda volt; háromszor
elrúgtam a kapus mellett a labdát, de kétszer kézzel,
egyszer lábbal védett a védõ, és nem kaptunk hetest.)
A többiek is kihagytak legalább egyet-kettõt.
Követelték, hogy menjek le, de azt nem látták a
balgák, minden támadásban öt passzal benne vagyok, és
nyomom a gólpasszokat, amit kihagy a csapattárs, vagy
én hajtom végre ezt a feladatot. Megjött a szépítés.
Passzomat Soós három méterrõl, középrõl, bekotorja a
kapus alatt. Ismét gurulkázós gól, de 3-4. Három
perccel a vége elõtt, Guriga berúgja a passzomat.
Nyomunk, mint az állat. 1 perccel a vége elõtt, amire
senki nem számított, berúgom a gyõztes gólt. Ötször,
tök szépen ellõttem a hosszúra a meccs alatt, de nem
ment be. Most elegem van, és spiccel szándékosan
középre, rányomom kb. hatról. A lábak között bemegy.
Azt hozzáteszem, hogy lehet, hogy nem mindenki így
látta a szerepemet (a Kovács kihagyott vagy ötszáz
helyzetet),…”

Bár valóban sok helyzetet kihagyott, nem így láttam a szereplését. Helyzetben lõni kell, abból lesz gól, még ha ilyen arányban is megy csak be. Nem is ez volt a gond, hanem az elkönnyelmüsködött elsõ félidõ, amin – ha nem történt volna meg jó lecke gyanánt  ötvenszer az öregek ellen – nem is lennék kiakadva.

„… de szerintem, az én leírásomban is volt némi igazság, és a tüdõm soha nem érzett magasságokba jutott fel a kisagyamig, és ha kellett volna, akkor
kettéharapom a kapufát. (vagy legalábbis megpróbálom) A lényeg, nyertünk 5-4-re, és a három vereség mellett van már három gyõzelmünk. Este ulti Ádámnál, hétkor. A Laci, a céges Focus-szal jön és az Ildivel, mert másnap mennek gyúrni (!!!), és 23 órakor hazamenet van. Fõ az egészség. Nyomjuk a dominót, és szép lassan elfogy a sör. Elõkerülnek a tömények, a hangulat a tetõfokára hág. Üvöltözünk, suttyó kalapokat rakunk a fejünkre, parasztosan beszélünk. Persze elmúlt 11 óra, az Ildi „Laciii, Laciii”, felszólításokkal emlékezteti férjét, az idõ eljövetelére. Az Edina kamerázik. (meg kéne nézni) Jó a hangulat. Az Ádám közli velem, hogy menjünk le ketten a városba, amit én fenntartásokkal fogadok, és tölti belém a fél pohár viszkiket. Indulunk. A Laci idefele 5 perc alatt állt be a kapun, úgyhogy
én felajánlom, hogy kiállok. Gyerekek, ha isztok, ne vezessetek. Azt hittem, hogy még életemben nem éreztem ilyen jól a kocsit, de persze szarrá zúzom a bal visszapillantót a kapun. Ki vagyok akadva, Ádám vigasztal, Laci is elég lazára veszi. Kiderül, hogy meg volt celluxozva a visszapillantó, mert elõzõ nap már összetörte valaki. Így nem kell kifizetnem, meg Casco is van, de örök tanulság, hogy nem biztos, hogy akkor vezetsz a legjobban, ha részeg vagy, még ha úgy érzed is.  Tudok két új helyet, az egyik neve eszembe is jut, Szimpla, a Kertész utcában. Kiraknak a Laciék minket a körúton, a Gyurit és az Ádámot. Megtaláljuk, jó a hely, galéria, nagy pince, zene. Nagyon részegek vagyunk, leülünk egy asztalhoz, és indulókat énekelünk. Az Ádám emeli a poharát minden elhaladó nõre, és „egészségetekre, hölgyeim” és hasonló színvonalú csajozó dumákat nyom. Meg is lesz az eredménye, a szomszéd asztalnál ül öt nõ(!), akik 10 perc után szedelõdzködni kezdenek. Lenyomjuk a sört és megyünk táncolni, a bárpult végén, kb. tizen lötyögnek az asztalok között. Ez a parkett? Az Ádám felváltva pörgetni a rusnya nõket. Nyomjuk legalább fél órát, és mivel a nõk kezdik unni az Ádámot, és egyre kisebb sikereket arat (magyarul elküldik), neki is hajlandósága van a menetre. Az utcán a taxit várva, rapdobolunk szájjal. Jók vagyunk. Megyünk a Csacsába, mert a szomszéd asztaltól oda mentek át a nõk. (haha)  Ádám kiakad, hogy miért adtam 620-ra 800-at a taxisnak. 650-et kellett volna. A Csacsa kurva jó. Isten a zene végig, ilyen jó még sohasem volt. Amennyire látom, a nép is most normálisabb, nincs tele fiatalokkal. (mondja az öreg) Ádám elkap egy idétlen nõt a bárpultnál, csápolva táncolunk. Bemegyünk a parkettre, ott is örjöngünk. Szalad az idõ, felkapcsolják a villanyt, fél öt, záróra. Felvetem a gondolatát, hogy hozzunk egy hordozható magnót, de menni kell.  Az Ádám majdnem szerelmes lett a bárpultnál elkapott nõbe, annyira laza volt, hallgatom a csaj istenítését. Egyébként tényleg egy idétlen fruska volt, aki jól megtáncoltatott minket. Ádám közli, hogy ez volt az utóbbi 5 év legjobb bulija. Egyébként tényleg nem volt rossz.”

Nem voltam ott. No comment.

________________________________________

10.02.2003,Gyula:

Kiraj na ezt mar szeretem vitatkozni a focin, ez igen, na leirom szerintem mi a baj a csapattal es megis miert jo:

Egyenileg:

– senki nem jo focista a tarsasagbol, de mindenki imadja
– Van tehetsegesebb van kevesbe tehetseges, attol meg nem focista
– egyeneset rugni a labdaba mondjuk 5-bol 2-szer ha sikerul, ertem ezalatt, hogy olyankor odamegy a labda ahova akarja rugni az illeto
– nem tudunk 3 egymas utani paszt vegrehajtani
– nem tudunk helyezkedni (a helyzkedes nem csak ide oda rohangalast jelent)
– nem tudunk labdat kezelni
– eronlet igen csak vegetal. bar mar kezd jobb lenni

Csapat:

– nincsenek kijelolt posztok
– a csapat lelkes kezdokbol all
– a lelkes kezdok neha profinak kepzelik magukat
– nincsen taktika mert mindenki golt akar loni
– senki nem hallgat a masikra, mert mindenki tudja hogy senki nem ert hozza
– ha megis hallgat akkor 10 percre, aztan megint golt akar loni

Megoldas:

– igy marad minden es nem lesz tovabb anyazas mert mindeki tudja hogy mi a helyzet, es elfogadja. ha kihagyjuk akkor vissza allunk es nyomjuk tovabb a jatekert, a jo erzesert, de:

– aki elfaradt jojjon le, aki bena jojjon le, ezert van csere.
– ha valakinek szolnak a kispadrol hogy gyere le az azonnal lejon ugatas nelkul mert o a csapat egy resze. tobbseg dont.

nem fogadjuk ezt el tovabb:

– eronleti edzes mindenkinek 2-szer egy heten
+ egyszer labdaval, alap rugasok megtanulasa, labda kezeles, helyezkedes, 3 a 2 ellen jatek egykapura, posztok kijelolese, es akkor az az ember azt is jatsza
– meccsen ember fogas, vagy terulet, ezt meg kell beszelni mert akor ha terulet akor nem szaladgalunk mint pok a falon de ha valaki bejon a te teruletedre azt kinyirod ilyenkor viszont meg kell tanulni embert valtani..
– egyeritos passzok gyakorlasa jaratni a lbdat ugy hogy csak egyszer erhetsz hozz, egy ember vagy ketto pedig fut utana es megprobalja megszerezni, cicazasnak is hivjak.

Ha egyik megoldas sem tetszik akkor ez is csak egy olyan vitatema, es nem erdekel tovabb de akkor tobbet egy anyazos riportot sem szeretnek kapni hogy ki az okosabb bena focista, vilagos?!

Mindannyian imadjuk mindenannyian ugatjuk, legalabb egymast ne.

Kivetel gyipor gyepo ba aki regen nagyon nagy volt most mar farad…

________________________________________

11.02.2003,Etyi:

Az igazság valahol odaát van…

De:
1. Nem volt ez olyan sétagalopp, az elsõ
félidõben, hanem kurva bénák voltunk. Fölálltunk
négyen az ellenfél kapuja elõtt, a három csóka
beállt védekezni, és nem tudtunk mit csinálni.

Örülök, hogy te így látod.

2. Olyan, hogy „rohanok vissza a Soossal ketten és
állandóan három támadó jön, aki mindent egy lapra
feltéve jön elõre, kipasszolva az elöl
levõket, akik
nem fognak embert. EGYÁLTALÁN!”
-ez kicsit vicces, mert az ellenfél egyáltalán nem
támadt ki, vigyáztak az erejükre. Hárman voltak csere
nélkül, ha azt csinálták volna amit az Étyi mond,
akkor egyrészt õk lettek volna az
öttusaválogatott az olimpián, másrészt kaptak volna 5
gólt kontrából.
A túlzásokban nem biztos, hogy én vagyok a bajnok.
Az tény, hogy nem úgy nyomtunk, mindent egy lapra
feltéve, mint a végén, de inkább bénák voltunk, mint
lusták.

Kaptak is 5 gólt, igaz nem kontrából, mert jól védett a kapusuk. Késõbb kapták, amikorra kijött a fáradtság (utolsó 5 perc).

3. „Az Étyienn, aki addig is sziporkázott a
meccsen…”
-a beszólásaidra vonatkozott, nem a játékra. A
játékodra nem személyeskedek, mert nem merek…

Te bajod.

________________________________________

16.02.2003,Etyi:

Hello Gyípor!

Korner 3-Szt. Pityu 6:1 (3:1). Isten módon játszottunk, lemostuk õket! A
részletek:
A meccs elõtt hetedikek vagyunk, az ellenfél talán a kilencedik, kb
azonos kategória lehet, mint mi. Két sorral állunk fel. Elég jól nyomjuk
az elsõ félidõben, sok passz, jól védekezünk, van néhány helyzetünk is,
de kapunk egy gólt. Kb tizedik perc, távoli lövés takarásból, pipába,
Zsolt nem védhette. Tulajdonképpen mázlijuk volt, mert helyzetük nem
volt addig, inkább mi játszottunk fölényben. Aztán elkezdünk nyomni,
kipaszzoljuk õket, letámadás és rúgunk hármat. Így fordulunk. A második
félidõben istenek vagyunk. Józsi (Laci embere) ezerrel osztogatja a jó
zsugákat, járatjuk a labdát a félpálya környékén és amikor van
lehetõséég bepasszoljuk üresbe és helyzeteink vannak. Jellemzõ, hogy az
egyik gól elõtt a felezõvonalnál a Soóssal passzoltam kb 15-öt, az
ellenfél védõi rohangáltak, utána két passz ide-oda, majd gól. Nyerünk
6:1-re, nagy az öröm. Jövõ héten az elsõ helyezettel játszunk, nem lesz
ennyire könnyü.

Este Don Pepe pizzéria a BVSC-ben. Gyuri, Zsuzsa vacsoráznak, én késõb
érkezem, majd jön Luksi is. Sörözünk 11-ig, utána átmegyünk a Szimplába.
Nem nagy szám, alig vannak, asztal is jut. Dumálunk, sörözünk, röhögések
mennek. Átmegyünk a Cha-cha-chába, de nem nagy szám ez se.  A zene nem
rossz, de semmi extra. Hív a Ludi, hogy kocsival értünk jön, a Pardonban
beszélget a Frenkkel és jó a buli. Levisz minket a Pardonba elmegy
letenni a kocsiját. Nyomjuk a sört, szivart, szilvát. Elég sokan vannak,
lehet belõle még minden. Ludi érkezik. Egyre inkább baszok be. 1/2 3-kor
a Gyuri elkezdi nyomatni, hogy menjünk át a Cha-cha-chába, mert az jobb.
Nem látom a miértjét, mert tele van a hely nõvel és a Cha-cha-cha sem
volt király. Nem ellenkezem, átmegyünk. Ott iszunk tovább, állunk a
polban, van kisebb affér fiatal gyerekekkel, de észreveszik magukat.
Ludi propagálja a Piafot, de az már nekem sok lenne. 7 vagy 8 sört
ihattam. Ludi lelép, Luksi is. Gyurival maradunk az elsõ metróig, azzal
megyünk haza. A kisföldalattin Kováx szétcsuláz mindent, 5
másodpercenként bebaszva köp egy terjedelmes habos csulát a padlóra,
isten.

Van még poén: a mexikóin semmilyen jármü sehol. Látok egy 32-est a hídon
jönni, a megálló rohadt messze. Nagy nekiiramodás bebaszva, de a busz
meg se áll, talán utas se volt rajta, a megállóban pedig senki. Amúgy is
esélytelen lett volna. Hazagyaloglás indul, hidegben hóban. Még megy
egy-két poén, de már nem emlékszem.

Végeredmény: foci király, bulizás középszar.

Csá
é
________________________________________

17.02.2003,Gyuri:

A szombati focin ott volt az összes profi igazolásunk, Simon, Guriga, Józsi (a Laci NBI-es rokona), így a Soós, Étyi, Laci, Zsolt, Én állandó tagokkal kiegészülve egész normális csapat kerekedett. Az ellenfél 2 gyõzelem, 4 vereség, verhetõnek tûnt.  Kiegyenlített percek után kezdtünk rajtuk felülkerekedni, persze kaptunk egy távoli pipagólt. Ettõl azonban nem estünk kétségbe, mert látszott, hogy mi vagyunk a jobbak. Józsi rúgott szép gólt, azután Simon és Soós következett, 3-1 a félidõ.  A második félidõ olyan volt, mint amikor minket szopattak a jobb csapatok még a selejtezõben, csak fordítva. A labdabirtoklás 80-20 lehetett ide, és nem volt egy helyzetük sem a második félidõben. Ezek után a 6-1 ide, rájuk nézve volt hízelgõ. (góllövõk: Soós, Lackó, Gyurka) A Józsi és a Simon, már elég volt arra, hogy érvényesüljön az a taktika, hogy nem kell egyfolytában elõre menni, hanem két passz oldalra, egy hátra és akkor már biztos lesz elõrébb valaki üresen, akinek passzolhatsz és így tovább. Magyarul kipasszoltuk az
ellenfelet, és õk fáradtak el nem mi. Egyedül még az Étyi volt az, (de jó, lesz egy kis anyázás), aki amikor megkapta a labdát, akkor elborult az agya és megpróbálta átpasszírozni magát az ellenfélen, gondolom, el egészen a kapujukig. Ott állt -mögötte 1 és oldalt 5 méterrel- tök üresen a csapattárs, de nem passzolt, hanem elindult elõre. Az is igaz, hogy most ezt nem 35-ször csinálta, hanem csak kb. 15-ször. Hozzáteszem ezeknek a soroknak van egy kis provokációjellege, de igaz az is, hogy õ fogta fel legkevésbé a bajnokságban, amit 10 meccs óta magyarázok a passzokról a támadásainkban. (Jé, ez is kicsit nagyképûre sikeredett, most is kiderült, hogy én vagyok a legnagyobb Isten) Zsuzsával pizzáztunk este a BVSC-nél, Étykó és a Luksi odajöttek, Zsuzsa el, a három fiú ment bulizni. Szimplában (múlt heti hely) 1 sör. Itt már jelentkeztek a szokásos jelek, az Étyi menni akart, ahelyett, hogy jól éreztük volna magunkat, „már fél egy van”, át kellett menni a Csacsacsába. Ott persze álltunk, mint a faszok, nagykabátban a pólban, és úgy néztünk ki, mint a BRFK beépített, drogellenes nyomozói. Innen megint menni kellett, (jött értünk a Ludi kocsival, Étyi telefonon lebonyolította) és amikor bandukoltuk az aluljáróban, szomorúan kérdeztük egymástól a Luksival, hogy miért jöttünk el errõl a jó helyrõl.  Pardon: sörivás-pólban állás-falnál állás-Gipsy King’s. „Jó a hely”-Ludi. 1 óra múlva: pólban állás-falnál állás-Gipsy King’s. Ha a Sláger rádiót bekapcsolnák jobban járnánk. Most én anyázok, menjünk a Csacsába vissza, ott legalább jobb a zene és már a fiúk is elég illumináltak ahhoz, hogy esetleg ne fapofával álljanak.  Átmegyünk. Most már nem nyomozóknak tûnünk, hanem nyugdíjasházból szökött óriáspockoknak. A Ludi eleve utálja a Csacsacsát, a Luksi szerintem merevrészeg, az Étyi szokásos dacával próbálja kihozni a maximumot az estébõl azzal, hogy szerinte mindig az a hely jó, ahol ezután leszünk, vagy eddig voltunk, ezért mindig szarul érzi magát. A zene, rossz kezdés után (fél óra nyálas diszkó, nem is értem), jó. Õrjöng a hely, a Ludi el, Zsolti haza. Menni készülünk, amikor hirtelen ötlettõl vezérelve, hozok még két sört. Így az Étykóval, most már minden mindegy alapon, lötyögünk egy fél órát, és kicsit jól érezzük magunkat. Irány haza.  Azt nem értem az egészbõl, hogy miért értem haza fél hatra, és hogy a picsában ittam 9 sört.

________________________________________

18.02.2003,Etyi:

A Kováx féle riporthoz egy megjegyzésem van.

„A Ludi eleve
utálja a Csacsacsát, a Luksi szerintem merevrészeg, az
Étyi szokásos dacával próbálja kihozni a maximumot az
estébõl azzal, hogy szerinte mindig az a hely jó, ahol
ezután leszünk, vagy eddig voltunk, ezért mindig
szarul érzi magát. ”

Ez egy faszság. A Cha-cha-cha aznap este csak közepeset nyújtott, így ha
nem éreztem magam annyira jól, hogy pörögjek nem dacból volt, hanem mert
ennyit tudott a hely. Nem fogom fel, hogy miért nem lehet megérteni azt,
hogy nem minden ember csinál mindig úgy, mintha jól érezné magát, ha
egyszer nem úgy van. Természetesen nem lehet viselkedni?

Kretén!

Csá
é
________________________________________

18.02.2003,Gyuri:

Nem erre a konkrét helyzetre gondoltam, hanem általában az egész estére, sõt… /mint írtam én már ott elvesztettem a fonalat, hogy fél egykor miért kellett eljönni a Szimplából/ Az meg hogy  („Nem fogom fel, hogy miért nem lehet megérteni azt, hogy nem minden ember csinál mindig úgy, mintha jól érezné magát, ha egyszer nem úgy van. Természetesen nem lehet viselkedni?”) te mindig szarul érzed magad és menni akarsz valahova (Nirvánába?) az magánügy, de akkor ne engem nevezz kreténnek.

Ja, és riportot írjál, ne pofázzál. Válaszolgatós majom. Ne elemezgessé’.

________________________________________

18.02.2003,Etyi:

Akko’ itt a fonal: én azt nem értem, hogy miért kellett volna a Szimplában maradni. Félig volt emberrel, amikor odaértünk, aztán szép lassan kiürült. Üldögéltünk és beszélgettünk, sört ittunk. Ha ez volt az este célja (nem kell zene, buli, emberek), maradhattunk volna akár hétfõ reggelig is, tõlem.

Nem mindig érzem szarul magam, aznap sem éreztem szarul magam. Csak, hogy értsd a különbséget: szarul érezni magam nem = nem isten a buli (hanem csak közepes, átlagos).

Érvelésed alapján te is mindig akarsz menni valahova, mert pl. a Pardonban nekem jó volt. Neked nem. Most mondjam én is azt, hogy Nirvánába tartasz?

Válaszolgatós majom az öreganyád valaga! Írtam riportot, képzeled el, hogy még vasárnap. Arról nem én tehetek, hogy a Gyípor nem küldi el neked. Kretén! Elõbb olvass, aztán pofázz!

________________________________________

18.02.2003,Gyuri:

Na, kretén:
>
>
> Hello Gyípor!
>
> Korner 3-Szt. Pityu 6:1 (3:1). Isten módon
> játszottunk, lemostuk õket! A
> részletek:
> A meccs elõtt hetedikek vagyunk, az ellenfél talán a
> kilencedik, kb
> azonos kategória lehet, mint mi. Két sorral állunk
> fel. Elég jól nyomjuk
> az elsõ félidõben, sok passz, jól védekezünk, van
> néhány helyzetünk is,
> de kapunk egy gólt. Kb tizedik perc, távoli lövés
> takarásból, pipába,
> Zsolt nem védhette. Tulajdonképpen mázlijuk volt,
> mert helyzetük nem
> volt addig, inkább mi játszottunk fölényben. Aztán
> elkezdünk nyomni,
> kipaszzoljuk õket, letámadás és rúgunk hármat. Így
> fordulunk. A második
> félidõben istenek vagyunk. Józsi (Laci embere)
> ezerrel osztogatja a jó
> zsugákat, járatjuk a labdát a félpálya környékén és
> amikor van
> lehetõséég bepasszoljuk üresbe és helyzeteink
> vannak. Jellemzõ, hogy az
> egyik gól elõtt a felezõvonalnál a Soóssal
> passzoltam kb 15-öt, az
> ellenfél védõi rohangáltak, utána két passz ide-oda,
    majd gól.


Ez vicces, az sem tudod mi az a passz…

Nyerünk
> 6:1-re, nagy az öröm. Jövõ héten az elsõ helyezettel
> játszunk, nem lesz > ennyire könnyû.
>
> Este Don Pepe pizzéria a BVSC-ben. Gyuri, Zsuzsa
> vacsoráznak, én késõb
> érkezem, majd jön Luksi is. Sörözünk 11-ig, utána
> átmegyünk a Szimplába.
> Nem nagy szám, alig vannak, asztal is jut. Dumálunk,
> sörözünk, röhögések
> mennek.

Hát tényleg szar az a hely, ahol asztal is jut és nem kell állni…
Megjegyzem 1 üres asztal volt, ahova leültünk. (és tele volt a hely a galérián cigánnyal, úgyhogy nem voltak alig)

Átmegyünk a Cha-cha-chába, de nem nagy szám
> ez se.  A zene nem rossz, de semmi extra.

És mi lenne a nagy szám? Ha félmeztelen nõk táncolnának a bárpulton?
Te akkor is szarul éreznéd magad, és menni akarnál.

Hív a Ludi, hogy kocsival
> értünk jön, a Pardonban
> beszélget a Frenkkel és jó a buli. Levisz minket a
> Pardonba elmegy
> letenni a kocsiját. Nyomjuk a sört, szivart,
> szilvát. Elég sokan vannak,
> lehet belõle még minden. Ludi érkezik. Egyre inkább
> baszok be. 1/2 3-kor
> a Gyuri elkezdi nyomatni, hogy menjünk át a
> Cha-cha-chába, mert az jobb.
> Nem látom a miértjét, mert tele van a hely nõvel és
> a Cha-cha-cha sem
> volt király. Nem ellenkezem, átmegyünk.

Egy normális nõ sem volt, egyébként ez hetek óta trend, két-három állandó szutyok van, tudom, mert végignéztem. (nemhiába jött velünk át a Ludi a
Csacsába) Olyan jó volt a hangulat(unk), hogy ha azt mondom, hogy menjünk haza, egybõl elindultunk volna. Néztünk ki a fejünkbõl és szólt a Gipsy King’s.

Ott iszunk
> tovább, állunk a
> polban, van kisebb affér fiatal gyerekekkel, de
> észreveszik magukat.
> Ludi propagálja a Piafot, de az már nekem sok lenne.
> 7 vagy 8 sört
> ihattam. Ludi lelép, Luksi is. Gyurival maradunk az
> elsõ metróig, azzal
> megyünk haza. A kisföldalattin Kováx szétcsuláz
> mindent, 5
> másodpercenként bebaszva köp egy terjedelmes habos
> csulát a padlóra,
> isten.
>
> Van még poén: a mexikóin semmilyen jármû sehol.
> Látok egy 32-est a hídon
> jönni, a megálló rohadt messze. Nagy nekiiramodás
> bebaszva, de a busz
> meg se áll, talán utas se volt rajta, a megállóban
> pedig senki. Amúgy is
> esélytelen lett volna.

Te kezdtél el futni….

Hazagyaloglás indul, hidegben
> hóban. Még megy
> egy-két poén, de már nem emlékszem.
>
> Végeredmény: foci király, bulizás középszar.
>
> Csá
> é

Középszar, mert egy kicsit felhoztam….

________________________________________

23.02.2003,Etyi:

Hello Gyípor!

A hétvégén mulatás nem volt. Marad a foci, beszámolok errõl.

Mint tudod, az elsõ helyen veretlenül álló New Pest Devils volt az
ellenfél. Megérkeztem Zsolttal a helyre, akkor jött a Tamás a heverjával
(Attila). A Fábián embere Józsi már felöltözve várt. Látszik ki a profi.
Lassan befutott Guriga, Soos, Laci. Mundenki a folyosón melegített,
megjött a Gyuri is. Az ellenfél is leszivárog. Csupa nagydarab, pocakos,
vastagvádlis ember, köztük két vékonyabb, gondolom a játékmesterek.
Taktika alakul: vastag vádli nagyot lõ, nem szabad hagyni. Emberfogás
ezerrel, mert pocakkal nehéz futni. A Laci magyaráz holmi sorcserérõl,
amit senki sem ért. Õ úgy veszi, hogy ebben megegyeztünk, azaz 5
percenként sorcsere. Arra nem számít – bár mondom – hogy van aki nem bír
5 percet, míg mások akár 10-et is.

Feláll a kezdõ négyes, és elindul a meccs. Kapus, Soos, Laci, Józsi és
én. Szigorú taktika, fegyelem ezerrel. Az ellenfélnek helyzete sincs.
Nekünk legalább öt. 6-7 perc múlva csere. A Fábián kiakad, hogy nem
sorcsere. Valóban, 4 új ember megy fel, de le is szedünk párat, mert az
új felállással nagyon gyenmge a védelem. Ezzel pont a Tamás szív,
beküldjük helyette vissza a Soost. Így már stabil a védelem. Félidõ 0:0!
Pedig vezethetnénk 5:0-ra. Az ellenfél kapusa mindent kifog.
Tornászvilágbajnok lehetne.

Jó az ellenfél, érzékelik a hibákat. Átveszik a taktikánkat és a második
féldiõben letámadással kezdik. Ez kicsit megzavar minket, de nem ezért,
hanem balszerencsébõl kapunk egy levente gólt. 0:1 oda. Zsolt üvölt,
mindenki idegesnek tünik, de felállunk. Nyomatjuk ezerrel és 1 perc
múlva a Józsi bevarr egyet: 1:1. Azonban hamarosan ismét ott az elõny,
1:2 oda. Nem esünk össze. Lejövök ,mert elfáradtam. Tamás elõlép
fõszereplõvé. Hiheteten labdafelhozatalból hihetetlen passzt kap és
hihetetlen mozdulattal berúgja. 2:2. Az ellenfél egyre idegesebb, azt
hitték, hogy 0:1 után beindul a hengerük. Ezzel ellentétben pár percre
rá a letámadásos taktikájukat kihasználva Guriga egyedül az ellenfél
térfelén átvesz egy indítást és kiövi a hosszút. Vezetünk. 3:2.
Elszabadul a pokol. Jönnek ezerrel. Elérkezett a kontrák ideje. Három
emberünk védekezik foggal körömmel, Józsi elöl. Néha otthagyja az
emberét, ami meleg. Aztán a gyümölcs beérik. Józsi kiugrik, és 4:2 ide.
Az ellenfél anyázik . Fõleg egymást. Megy az üvöltözés. Itt valami
készül. Pár perc múlva Józsi megint villan, 5:2. Erre viszonyleg gyors a
válsz, 5:3. Még nyílt a meccs. Rohamoznak, de egyre több hibával
játszanak. A védelem állja a sarat. Aztán a kegyelemdöfés: Józsi
átemelõs megalázó gólja. 6:3 ide. Van még 4 perc. A védelem sehol,
kezdünk fejetlenkedni. Gyurit leszólítjuk, én váltom. Természetesen a
„nem vagyok még fáradt, de mindegy” nekem jut.
3 perc lehet hátra. Szögletet rúgunk. Attila, Tamás embere leállítja a
labdát. Az begurul 10 centit a hatos vonalán belül, ami 10 centire van a
sarokponttól. Az ellenfél egyik csereembere
elkezd üvölteni a bíróval, hogy hogy lehet a hatosn beülrõl szögletet
rúgni. Ezzel elmegy 30 másodperc. Mi vezetünk 3 góllal. Nem nekünk
hiányzik. Ekkor látom, hogy eldõlt. Még megy 3 perc müküzdés, aminek a
végén egy kavarodásból bekapunk egyet. A bíró fúj egyet a gólra, hármat
a végére. Vége. 6:4 ide. Megvertük az eddig veretlen elsõ helyzettet!

Korner 3 megjöttek a sztárok!

É
csá

________________________________________

21.03.2003,Gyuri:

Jó a kérdés….

Errõl is riportot kéne írni.
Ugyanúgy fájt a lábam, mint decemberben, elmentem körzetihez, adott beutalót, és amikor mentem hétfõn délután (átszenvedett hétvége után, mert péntek du. már nem volt reumaendelés) a reumás dokinõ elküldött a „sürgõs” beutalóval haza, hogy jöjjek másnap, mert én decemberben a délelöttös másik reumás dokinál voltam és menjek hozzá. Írtam egy panaszlevelet, és telefonálgattam, és elhatároztam, hogy nem megyek többet „állami” orvoshoz. (nincs olyan, hogy valakinek a betege a rendeléseken, az nem körzeti orvos) Erre a rendelõ igazgató fõorvosa, aki ideggyógyász, fogadott még aznap. Végigkopogtatott egy kiskalapáccsal, végigszúrkált egy túvel, hogy mit érzek. A jobb achillesemen nem éreztem amikor szúrkált, ez nem tetszett neki, elküldött CT-re a kistarcsai kórházba. (még egy poén: decemberben megröntgeneztek, de arra azt mondta, hogy szart sem ér, nem látszik rajta semmi) A CT az egy csõdarab, ami fél órán keresztül megy föl-le a derekad mentén, miközben fekszel. Tegnap felhívtam a idegdokit (hozzá ment az eredmény), és mondta, hogy meglepõdõtt, mert három porckorongsérvem van, és a középsõ, „gyökös”, már elég komoly. (meglepõdött!) Arra a kérdésemre, hogy jól van, de azért múteni nem kell, azt mondta, „én ezt nem mondtam”. Ma megyek négyre megbeszélni a továbbiakat. Röhögök az egészen. Hajrá Gyuri bácsi!

________________________________________

23.03.2003,Etyi:

Hello Gyípor!

Nincs nagy kedvem írni, de mégis megerõltetem magam. A rep. a szombat
estére szükül, foci már és még nincs, pénteken nem volt semmi. A Vén
Diákban volt gyülekezõ, Gyuri bajoros programját az Ádám írta át
meccsnézésre hivatkozással. Nekem mindegy volt, mert én csak 11-re értem
oda, Ádám, Gyuri, Luksi, Nóra már ott voltak 8 óta. Beszélgetés,
ilyenek.

Luksiék el, gondoltam ideje nekünk is menni, mert
1, éjfél elmúlt
2, a helyen alig vannak, szar diszkózene megy.

Ádám se a Pardonról, se a Cha-cha-cháról hallani sem akar. Maradunk még
másfél (!) órát. Gyurinak már mindegy, mert megivott 4 sört és egy
unikumot, elmodása szrint kellõképpen részeg. Én unalmasnak találom a
helyet de kiszenvedem az idõt. Végül nekiindulunk, megbeszéljük, hogy
Pardon. Hívok taxit. Várom kint az utcán, amíg a többiek csavarnak.
Kijönnek, éppen jön a taxi. Már szállok be, amikor – ezt tudtam elõre,
hogy így lesz – jön az agitálás, hogy menjünk le a Cha-cha-chába. Furcsa
módon az Ádám a fõ szószóló. Pedig fél órája még nem akart suttyó
fejeket nézni és müanyag pohárból sört inni.

Késõ van, nem akarok reggelig bulizni, a Ludányinak már SMS-eztem és vár
a Pardonban, így nem megyek velük. A Pardon sem nyújt sokat. Busyék
utánunk jönnek 3 elõtt valamivel. Anyáznak, hogy én fasz vagyok, mert
milyen jó volt a Cha-cha-cha, és milyen szar a Pardon. Jellemzõ módon az
Ádám vissza akar menni. (Nem értem miért jöttek el, ha annyira jó volt!)

Hazafele a Gyuri azon filózik, hogy legközelebb 2-ig kell inni valahol,
nem csak éjfélig, ahogy szoktunk. 2-ig be kell rúgni és úgy lemenni a
Cha-cha-chába, mert akkor lesz jó. Ráadásul nekem is be kellett volna
rúgnom, lemenni a Cha-cha-chába és ott örjöngeni. Sõt a múltkor is
miattam volt szar a Cha-cha-cha, mert a Szimplából el akartam jönni 1/2
1 vagy 1 körül. Mondom neki, hogy éjfélig pont jó inni, és lehet
folytatni a Pardonban, vagy a Cha-cha-chában, nem kell ezen így
görcsölni. Ebben maradtunk, illetve nem maradtunk, úgy látszik eltérõek
a koncepciók.

Csá
É
________________________________________

24.03.2003,Gyuri:

A kiváncsiságom miatt, hogy elolvasom az Étyi riportját, mielõtt én is írnék, (ami egyébként belátom, szabálytalan) kénytelen vagyok új stílust teremteni: Riport riposzt.

Az Étyi félreértette, nem 2-ig kell inni, hanem amíg jól érezzük magunkat a kocsmában. És nem kell józanon átmenni mert már „12 óra van” pl. a Csacsacsába, ahol örjöngés van, és állni mint a faszok és nézni ki a fejünkbõl. Az Étyi idõkényszeres. „Én unalmasnak találom a helyet de kiszenvedem az idõt.”  A Vén Diákban az Ádám bicskával mútötte a gerincsérvemet, miközben én az asztalon feküdtem. Az Tyir le volt maradva sörben, és energiában.  Jó volt a Csacsacsa, csak 1 óra bulizás után az Ádámra hirtelen rájött az anyázógörcs, és menni akart. A Pardonban ötször belátta, hogy hibázott, maradni kellett volna és szomorú képpel vezekelt, ami elég ritka nála. A Csacsacsában a Salt and Pepát úgy keverte át DM-re a DJ, hogy ilyen faszát még nem hallottam. Elkezdtünk hangosan poénkodni a parkett közepén, hogy hogy mernek ezek a nyikhaj fiatalok táncolni ilyen zenékre, amikor õk még nem is éltek, amikor ezek mentek. Észrevettem két csírát, akik nézték, hogy mit beszélünk, összesúgtak, azután eloldalogtak. Átmentünk a Pardonba, ami tényleg már szinte üti a Piáfot, csak a zene szarabb. Olyan szintú a muzsika, hogy ha a rádióban meghallanék egy, akármelyik számot, amelyik ott megy, akkor azt az adót feketelistára tenném, és feljelenteném az izlésrendõrségen. Már „Peti zenét” sem adnak, mert az túl jó oda. A nép: három nõ van, akin az egész párdon már háromszor végigment, ennek megfelelõ is az állapotuk. A törzsközönség már meg van szúrve, aki nem félcigány, nincs benne napi 15 pia, vagy megborotválkozott az utóbbi egy hétben, az már nem jár le. Az is lehet, hogy egy ultrahangos készülékkel mérik a bejáratnál az emberek máját, és akinek 5 kg alatt van, az nem jöhet be. (kérdés, hogy mi azért mehetünk-e be, mert a Frank lekapcsolja a készüléket, hogy ne sípoljon, amikor bemegyünk, vagy pedig mi is beleesünk az 5 kg feletti kategórába)
Szóval a Párdonban megint csak kb. fél órát töltöttünk, a fenti okok miatt, azután haza. A taxiban próbáltam értelmesen beszélni- elég nehezen ment, nem csoda, hogy a Pardonba befogadtak – és még egyszer elmagyarázni a Tyirnek, a koncepciómat. „Mondom neki, hogy éjfélig pont jó inni, és lehet folytatni a Pardonban, vagy a Cha-cha-chában, nem kell ezen így görcsölni.” Szerintem nem én görcsölök, hanem a menetidõpontmeghatározó Röttyentõ. Tehát, nem akkor kell menni, ha x-et ütött az óra, hanem ha már tényleg menni akarunk valahova. A többéves bulitapasztalat azt mondatja velem, hogy akkor vannak jó bulik, ha megvan a kellõ alapozás. Ezért lehet este 7 óra, éjfél vagy hajnali 2, akkor menjünk át valahova, ha nem kabátbanállás lesz a vége, a pult mellett, és gondolkodás azon, hogy hova menjünk tovább. A Pardon meg megrohadt. Ez van. Szerintem nem én öregedtem meg, és ezért anyázok, hanem a Pardon még engem is túlhaladott. Reméljük, majd felfrissül egyszer, és a törzsközönség kipusztul. Onnan fogjuk tudni, hogy ez megtörtént, hogy májashurkás szendvicsek lesznek tojáskrémes helyett.

________________________________________

24.03.2003,Etyi:

Más a helyzet így, hogy a Kováx értelmesen el tudta magyarázni, amit szombat este nem. A fõ igazság abban van, hogy én le voltam maradva szombaton a piálásban. Az idõkényszeremben azt nem értem, hogy a Gyurinak tökrészegen miért nem volt mindegy, hogy 1/2 1-kor m,együnk-e le, vagy 2-kor a Cha-chába: ugyanúgy örjöngött volna 1-kor, mint 2-kor.
A Pardon valóban extra szar volt, de ez nem általános. Múlt héten pl jobb volt, elõtte héten meg maradtam 1/2 5-ig, az is önmagáért beszél. Sokat ezen egyébként nem kell már görcsölni, mert április 26.-án nyit a Zöld és bezár a Nincs.
Viszont a Gyuri bölcsen elhallgatta, hogy az Ádám élbõl leanyázta mindkét helyet még a sörözõben, így nekem mindegy volt, hogy hova megy, mert okkal gondolhattam, hogy egyik sem fog tetszeni neki és anyázni fog. Így legalább a Pardonban nem ezt hallgattam – amíg meg nem jött. Az meg, hogy azért választotta a Cha-cha-chát, mert oda nem kellett taxizni, szerintem halál biztos!

é
________________________________________

30.03.2003,Etyi:

Hello Gyípor!

Végre volt esemény, van jó report! Ráadásul jól is sikerült a hétvége.
Szolíd volt, de hosszú ideje hiányzó jólsikerült buli volt.

Szombat este meccs volt, Luksinál néztük. Én késtem, mert bográcsos
buliból jöttem. Néztük a lengyel-magyart, két béna pronyó csapat
0-0-ját. Közben drukkoltunk, üvöltöztünk. Laci, Busy, Zsolt, Nóra, Én.

Meccs után jött a vita! Kivételesen én a Gyurival voltam azonos
állásponton. A téma a média felelõssége volt. A Laci szerint a médiának
semmi felelõssége nincs, mert csak az egyénnek van, azaz ne nézzea szar
müsort. Luksi is azt mondta, hogy el lehet kapcsolni. Mi azt mondtuk,
hogy ha a tv-k színvonalas müsort adnának, azt ugyanúgy néznék, mint a
mostani pronyó müsorokat és a müsorszerkesztõk, tulajdnonosk,
müsorvezetõk köcsögök. Megegyezés nem született, csak abban, hogy
lépünk.

Poén volt, de mindhárman fekete bõrkabátban jöttünk, így a Zsolt is azt
vett fel. Elindult az ÁVH-s különítmény bulizni. Lementünk az Irish
Catbe, mert a Fõnök oda hívot minket (Fõnok=Ludi). Ittunk sört, Fõnök
még sehol, de telefonál. Aztán le is jött a csajával, de zakóban, nem
bõrkabátban. A hely egész jó volt, ’90-’95 körüli zenék mentek. Ültünk a
pultnál és poénkodtunk. A csúcspoént a Laci szolgáltatta, elõvett egy
doboz szivart, amit Ciprusról hozott. Körbekínálta, pont 4 db volt
benne. Csakhogy ostyában csokitöltelékkel töltött süti volt, nem szivar.
Király! Balek örs!

Átmentünk a Cha-cha-chába. Úgy néztünk ki, mint a DM Fan Club. 4 fekete
bõrjakós. Poén: Laciék elindultak a Cha-chába én még beszélgetek kb 3
perceta Ludival. Utánuk megyek, õk sehol. Körbejárom a Cha-chát,
befejezem, a kört és ekkor lép be Fan Club 3 másik tagja!

Jók a zenék, ’85-90 körüli korszak. Tri (Da da da), Madness, Bronski
Beat, Public Enemy, Divine, Dead or Alive, végül DM. A Pole-ban nyomjuk
a Master and Servantra, isszuk a sört. Többen nézik, hogy mi a fasz ez!
Végre egy olyan buli, amikor jól érzem magam és szerintem mindenki.
Tolják elõre az órát, veszítünk az idõbõl. Megjelenik a Ludi és agitál a
Pardonba. Gondolkodom, de mivel a harmadik szar zene megy már velük
megyek. Zsoltnak mondonm, hogy jöjjenek utánunk, egyébként 1/2 4 van.

A Pardon szar, alig vannak. Iszok egyet a Frenkkel és 1/4 5-kor
hazamegyek. Talán megérte volna a Cha-chában maradni, de így legalább
nem rúgam be és viszonylag korán hazaértem.

Összességében állat buli volt. Szolíd, de állat. Azt hiszem midenki jól
érezte magát. Lehet, hogy a fekete bõrjakó az oka?

Csá
________________________________________

31.03.2003,Luksi:

hat igen, a Chachacha annyira bejott, hogy az ora allitas miatt ugyan,
de metroval jottunk haza, meg csiripeltek a madarak a vilagos reggeli
utcan es a Laci lerendezte a metro berendezest – elsosorban a kukat,
amiben en is hibas lehetek, mert megemlitettem a taxiban, hogy a Gyula
itthonjart, ti. az utcankban fel volt rugva par szemetes. Igaz, hogy
atment a multinacionalis brainwash-on, de a tudatalattija meg mukodik. A
taxis sem volt egyszeru csoka, nem sok humorerzek szorult bele, de mi
megpusztultunk a rohogestol, de hat ez a media felelossege, ezert
ilyenek a pronyo taxisoforok… Egyebkent en elismerem a media
felelosseget csak azzal is tisztaban vagyok, hogy ez uzlet, semmi mas es
ha az allam (ha ez rossz emleku, akkor vmi mas demokratikus, valasztott
es szeleskoruen tamogatott szervezet, azaz partrol szo sem lehet) nem
penzeli es mondja meg, hogy ne legyen Valo Vilag, akkor lesz VV meg
Fokusz, meg Klaudia, meg egyeb buzeransok. De remelem ti akkor sem
nezitek, ha nem robbantjak fel az arabok a TV2-ot es tarsait.

Szivjatok fuvet,

Zs
________________________________________

02.04.2003,Gyuri:

A bõrjakós különítmény tényleg poén volt, amikor a Csacsacsában, négyen benyomultunk DM-re a táncparkettre, szerintem többen azt hitték, hogy valami músor van, volt aki (esküszöm így volt) tapsolt nekünk.  A Laci jó vitapartner, mert akkora király, hogy nem figyel oda a másikra, ezért lehet üvölteni. Az tényleg érdekes, hogy szerinte a médiának nincs hatása a világra(??).  Én nem mondtam, hogy a média felelõs akármiért is, (õ az éjszaka folyamán 20-szor megszólalt, különbözõ helyeken, hogy a felelõs
média, hahahaa, isten stílusban, és én néztem, hogy mi baja van, és nem szóltam semmit), hanem azt, hogy igaz, hogy ha például a Kozsó megrohadna, valószínú, hogy 5 másik Kozsó állna a helyére, de attól még a Kozsó köcsög. Szerinte nem köcsög, mert a mai világban nem köcsög, aki pénzért csinál akármit is, ezért nem lehet hibáztatni valakit. Végül is ez
erkölcsi kérdés, úgyhogy topmanager Fábián Úrral nem sikerült megegyezni. Lehet, hogy az RTL músorigazgatója megveregetné a Laci vállát, de a Jancsó valószínúleg nem. Ennyi. A szivarpoén is jó volt, a kukarugdosás már csak rémlik, arra emlékszem, hogy 6.00-t világított az
óra, amikor lefeküdtem. Feladat: legközelebb mindenki jöjjön joggingban.

________________________________________
13.04.2003,Etyi:

Hello Gyípor!

A szombat este egész érdekes volt, olvasd!

A Picassoban találkoztunk, mert a Zsiráf oda szervezett találkozót az
ismerőseivel. Én 10 után értem oda, a Zsiráffal beszélgettem, aztán
kezdtek érkezni az ismerősök. A Laci és a Busy is megjöttek, eléggé
bebaszva, bár még nem volt súlyos. Én csak azért tartottam jól magam,
mert kajálásról jöttem, így a 3 szilva és a fél üveg bor még nem
dolgozott. Rátértünk a sör+rövidre.

Ittunk pár kört, dumálgattunk. Onnan átmentünk a Cha-cha-chába. Fábián
megint kiakasztotta a taxisofőrt, Gyuri eléggé be volt kómálva. Mindezt
alátámasztja az is, hogy 1 perc után közölte, hogy menjünk át a Közgáz
Pincébe. Nem értettem miért, mert jó volt a Cha-cha-cha, de mindegy.
Odafele gyalog mentünk, Fábián kukákat rúgott, öntöztük a sört
pinceablakokba, csuláztunk ezerel mindent. Aztán megálltunk egy épület
előtt, beköpködtük a pinceajtón, ami résnyire nyitva volt, belocskoltunk
sört – ezt hoztuk a Cha-cha-chából – és szana széjjel szedtünk egy már
félig szétbaszott kaputelefont. Én arra emlékszem, hogy beforrasztott
kis hengereket tépek ki a falba bemélyeszetett lyukból, ahonnan ezer
drót lóg ki. A Gyuri is kibuherált valamit. A Közgáz előtt mág
belehugyoztunk valami pince rácsába, de lehet, hogy csak sört
lötyköltünk bele (?), nem emlékszem.

A KP igazi balek örs volt. Prosztók tobzódtak, a Való világban vagy a
Big Brotherben éreztem magam. Tele volt suttyóval. Azon röhögtem, hogy
az Ádám miket mondott volna… A zene izom pronyó diszkó.

Hívtunk taxit, a Gyuri kitalálta, hogy ne a Cha-cha-chába menjünk, hanem
a Balettintézetnél van egy hely, oda. Senki nem tudta miről beszélt,
valószínűleg a pár éve megszűnt Tütü Tangóról, de hajthatatlan volt –
végülis az ő szülinapja volt. Kiszálltunk a Balettintézetnél, miután a
Fábián ezt a taxisofőrt is kiakasztotta.

A helyet nem találtuk. A gyuri megkérdezett mindenkit, aki a környéken
járt arra, hogy van-e ott hely, és ha van, hol, mi a neve, stb. Egy
kurvakinézetű csaj nem tudta, kutyasétáltató nyanyák sem, egy
cigányladás taxisofőr sem, fiatalok, akik arra jöttek sem. Az egyetlen
értékelhető info a Picasso volt, de nem azt kerestük. Kocács a helyzetet
a rá jellemző módon reagálta le, beült a cigányladába, amibe épeszű
ember nem ül, mert tudja, hogy kétszeresét fizeted minimum az átlag
tarifának. Az Operától a Kálvinig ezt a taxisofőrt is sikerült
kiakasztania a Fábiánnak, igaz nem annyira, mert ez akkora prosztó volt,
hogy a felét nem is értette annak, amit mondott.

A Cha-cha-cha jó volt. Isten zenék mentek. Találkoztam egy haverommal. A
gimis osztálytársunk öccse, a Telekibe járt ő is csak alattunk. Érdekes,
mert pénteken a Pardonban futottunk össze, amikor mentem a Luksihoz
Lengyel-Magyart nézni, akkor meg a buszon. Öten voltak, egy haverja, meg
három nő, ebből az egyik értelemszerűen fickó nélkül. Odavonszolta
hozzám és mondta, hogy szórakozzunk. Táncoltunk 2 percet, beszélgettün
még kettőt, majd a nő a nyakamna ugrott és lesmárolt. Innentől kezdve
nekem ez volt a program.

A Fábián menetközben valamikor eltűnt. Aztán a Gyuri is, ezt 1/2 5 körül
vettem észre. A nő nem jött velem, elment a barátnőjével. Azt hittem,
hogy a Gyuri még nem ment el, keresgéltem a helyen. Aztán ittam egy sört
és nézelődtem, mert a legistenebb zenék még csak ekkor jöttek és ezer 20
év körüli jó ringyó mozgott. 5-kor eljöttem, mert egyedül nem volt
annyira poénos, bár maradtam még volna, mert jó volt. 3/4 6 körül értem
haza, de érdekes módon az ébredés nem volt problémás, azaz még csak be
sem basztam, vagy kijózanodtam.

Készülj, mert ezek mennek!

Csá
é

________________________________________
14.04.2003,Gyuri:

Nem akartam riportot írni, de az Étyi lendületes stílusa ihletet adott, és eszembe juttatott pár dolgot, ami egyébként az alkoholgőz homályába
veszett volna. A hét közepén filóztam, hogy mikor menjek bulizni. A péntek mellett szólt, hogy vasárnap a szülinapom családi, ünnepi ebédje volt, amin nem akartam kamba fejjel virítani. Szombaton ellenben ráért a Fábián és az Ádám is, pénteken viszont nem. A szombat mellett döntöttem. Hibáztam. Az Ádám ugyan átjött a Lacihoz, de kocsival jött, és 10 körül hazament, mert, mint mondta, fáradt volt. Az indok: asztalihoki-bajnokság volt aznap. (!!!) Az Ádám fáradékony.  A Laci-isten-sátán pedig szétbombázta az agyamat Jagermájszter adagokkal, szépen, félóránkénti rendszereséggel, „anyád”, „fejezd már be”, „meg ne próbáld” tiltakozásaim ellenére. Ezzel már predesztinálta is az aznapi bulizásom minőségét is:idő előtti járás és beszédzavar, botorkálás és botorkodás. A Laci-frusztrált-lelkiterrorista ráadásul egész este ismét haragban volt az egész világgal, és felülről tekintve erre a köcsög világra, ezt folyamatosan érzékeltette is velünk, halandókkal. Amikor elindultunk tőlük, kinyitotta a fotocellás kapujukat az Ádám kocsijának, aki benn állt az udvarukon, és odaszólt nekem, hogy tartsam a kaput. Én azt hittem, hogy viccel, kibotorkáltam a kapun, és fütyörészve hugyoztam egyet. Kiderült, hogy a kaput tényleg tartanom kellett volna, mert ő visszavitte a kapunyitót az Ildinek, és az Ádám mire elindult (nem tudom mit csinált, a biztonsági berendezéseket szerelte le a BMW-ről, vagy mit), addigra a kapu bezárult. A Laci elkezdett üvölteni, felszólt az Ildinek kaputelefonon, aki ledobta a kapunyitós kulcsot az erkélyen, a Laci kinyitotta a kaput, majd pedig visszadobta a kulcsot, az egy emelettel lejjebbi erkélyre, ahol persze nem voltak otthon. Ez sok volt az általában (most nem) természetfeletti képességekkel rendelkező öntudatának, ezért 15 perces fejtegetést kaptam az én IQ-m alacsony voltáról, hülyeségem egetverő magasságáról, amiért nem tartottam a kapujukat. Én kárörvendtem.  Megjöttünk a Picassóba. Folytatódott a Jagerezés. Itt négy dolog maradt meg bennem: 1. A Zsiráf polójának az anyaga olyan volt, mint a Korner3 meze, ezért jól kicikiztem. (el is mentek elég korán) 2. Az Étyi vett valami idióta nevű lovat. („Pityókás” vagy valami ilyesmi) Mármint nem a Picassoban vette, csak itt mondta el. 3. A Fábián kiakadt azon, hogy direkt úgy töltöttem tele a poharát, hogy ne tudja megemelni, úgy hogy ne ömöljön ki, és ezt viccesnek tartottam. Újabb félórás oktatás, („én mikor nyúltam a piádhoz, egész életedben?”), és messzemenő következtetések levonása.  4. Zsuzsika és Grespik nevű barátjának tekintete, hogy mit veszekszik ez a két részeg fasz, mint egy fogyatékos házaspár. Mentünk tovább, Csacsa, a zúzós útvonal a Közgázra, amire egyébként alig emlékszem. Közgáz: nem csak suttyó volt, de nem voltak jó kis suttyó csajok sem. Visszaéltem a szülinapos státuszommal és elmentünk
megkeresni egy helyet, valahol az Opera környékén. Csak az volt a baj, hogy nem jutott eszembe, hogy hol van pontosan és mi a hely neve. Az Étyi leírásából már értesülhettél a kudarcról. Hiába adtam ki magam holland turistának, a két öreglány akkor sem tudott segíteni. Vissza a Csacsacsába. Itt már kezdett dolgozni a túl sok alkohol, ergo túl kevés mozgás elmélet. A Laci tetézte ezt azzal, hogy csak „aha,aha,” mondatokat volt hajlandó mondani. Álltunk a pólban, mire a Laci feladva némasági fogadalmát, megszólalt: „Te, az Étyi becsajozott.” Odanézek, ahova néz, az Étyi egy godzillakülsejű teremtménnyel smárol a parkett közepén. A feje 90 fokokat mozog jobbra-balra, másodpercenkénti 5-ös amplitúdóval. Csoda, hogy nem törik el a nyaka. A csaj szerintem már nem él. Laci nemsokára el. Én még kitartok. Nem nagyon tudom, hogy mi volt, de emlékszem, hogy kétszer kiürült a fél Csacsa. Először egy elég hosszas, többrésztvevős bunyó miatt, másodszor a DJ szétremixelt 10 perces blokkja miatt. Ez utóbbi volt  az este lekellemesebb meglepetése. Étyi írta, hogy fél 5 kor már nem talált a helyen, tehát már nem voltam ott. A Keletinél ettem a McDonaldsban. Egy fickó beszólt, hogy neki is szokott ilyen piros lenni a szeme, hogy csináltam, amire én poénból nagyon csúnyán néztem rá hosszasan, és nem szóltam semmit.
Az eredmény: hárman arrébbálltak.
Hat körül értem haza.  És végül: „Milyen a kacsahúsleves, Gyurikám?”,”Finom.”,”Ízlik a kapros-túrós
galuska?”,”Ühüm…”
A picsába.

________________________________________
11.05.2003,Etyi:

Hello Gyípor!

Volt hepaj a hétvégén, igaz limitált részvétellel. Szombat délután
derült ki, hogy a Fábián Lisszabonban van. A Zsuzsának szülinapja volt,
ezért a Gyuri részvétele is kérdésessé vált. Az Ádám
asztalihoki-bajnokságon volt, estére jól meg is szomjazott így ketten
szervezkedtünk. Sikerült asztalt szerezni a Zöldben, ott találkoztunk. A
Lukács ígérte, hogy jön, de nem jött. A Gyuri feltételesre mondta, végül
nem jött. Hívtuk kétszer is: az Ádám szerint már 11-kor olyan volt a
hangja, mint aki nagyon részeg. Lejött a Ludi és a csaja.
Ádámmal dumáltunk és ittunk, aztán jöttek a Ludiék, ittunk, dumáltunk.
Elég jól elvoltunk, 2-ig sörözés. Tervezgettük, hogy átmegyünk a Rióba,
a Romkertbe, vagy a Cha-cha-chába. Végül ez utóbbi nyert. A Kálvinon már
a taxiból láttuk, hogy a Ludi haverja, aki pultos a Cha-chában, valamit
pakol. Nagy zsákokat szedett ki egy teherliftből, ami az aluljáróból jön
fel. Tök király volt. Aztán jött a királyabb, mondta, hogy álljunk bele
a liftbe, és elindította. Így érkeztünk meg a Cha-cha-chába. Nekem olyan
érzésem volt, mint Iván Dragonak a Rocky IV.-ben, amikor viszik a
ringbe, csak James Brown hiányzott.
A Cha-cha-chában nem voltak sokan, viszont zsírkirály repzenék mentek 2
órán keresztül, szuperkeveréssel. (Pl. Naughty számokat kevert a DJ az
indiai királyzenével, ami az Ádám kedvence.) Ádám is istenítette.
Ittunk, örjöngtünk, táncoltunk, szivaroztunk. Kiderült, hogy a Ludi
haverja aznap dolgozik ott utoljára: azonnal leitatni! El is kezdtük
tölteni bele a kósert, de mások sem tétlenkedtek, azok unikummal
itatták. Szegény csóka hamarosan be is baszott. Mi is.
Szóval istenkirály volt a hely, 1/2 5 után jöttünk el metróval, 1/2 6-ra
értem haza.

Csá
É

________________________________________
18.05.2003,Etyi:

Hello Gyípor!

Szombaton volt bulizás. Ádám lement Balatonra, Gyurival beszéltünk
ZP-ről, hogy kéne foglalni asztalt. Laci is hívott délután, hogy menjünk
sörözni a ZP-be. Így is lett, kb. 1/2 11-kor kezdtünk hárman.
3 sör 2 tömény fejenként kb 1/2 2-ig. Nem volt semmi különös, Gyuri
erővel próbált vitát indítani, végül sikerült egy csirát kihajtatnia,
valami olyasmit mondott, hogy Budapest nem elég sokszínű, nincsenek
olyan jófej klubok, mint pl. Szlovákiában és ez a társasdalom miatt is
van, mert az beteg, vagy valami hasonló. Nem igazán tudtam mit akar
kihozni belőle, de a Laci egyből leugatta, merthogy vannak jó helyek
Budapesten, de nem ismerjük őket.
Egyre hűvösebb lett, átmentünk a Cha-cha-chába. A Mistadabolinával
indítottunk, volt még pár jó zene utána, de hamarosan átment közepesbe,
70-es évek funky, meg ilyenek. Ittunk egy sört. Nem volt tömeg, de tele
volt a hely. Én jól elvoltam, volt egy-két bringa is. Igaz, a
pol-positionba foteleket raktak. A Gyuri elkezdte nyomatni, hogy menjünk
vissza a ZP-be, vagy a Rióba. Nem tudtam elképzelni, hogy mit akar.
Olyan szar volt ugyanis a ZP, a Rióba pedig beláttam kintről korábban,
alig voltak, ami nem csoda kb 12 fokban a Duna-parton.
Kovács erőszakoskodása meghozta eredményét, taxit hívott és elindultunk.
A vita eredménye is kezdett kibontakozni, A Fábián egyre gyakrabban
ismételgette bebaszva, félig-meddig ironizálva, hogy „beteg a
társdadalom”. És persze jött az elmaradhatatlan „mennyiért vinne el
Pretoriába?” a taxisnak. A Gyuri ötletét azzal támogatta, hogy a
Cha-cha-chás zenéről megjegyezte, hogy jó, csak 30 éves (megjegyzem ő
meg 31 múlt). Mikor megérkeztünk, a Rióban ezzel szemben újabb zene ment
Billy Jean…
A Gyuri vezetésével átvágtunk a Rióban táncoló tömegen, majd
megállapította, hogy ez nem olyan jó hely, menjünk át a ZP-be.
Átmentünk. Ott volt nagy por, kis tömeg, szar zene. Sört nem akart inni
senki. Átmentünk a kisebb tácparketthez, ahol a rapzenék szoktak menni,
de a Gyuri azt is szarnak minősítette.
Újabb ötlet: menjünk vissza a Rióba. Ekkor sokalltam be. 1/2 4 volt.
Próbáltak győzködni, hogy menjek velük, de álmos voltam és szar volt
mindkét hely. Hívtam egy taxit és hazajöttem.
Összefoglalva.
Eredmény: nmegbeszéltük a horgászást.
Betegek: a társadalom és Fábián agya.
Kretén ötletek gazdája: Kovács.
Szopó, aki a még szopóbb estét idő előtt otthagyta: Étienne.
Csá
é

________________________________________
19.05.2003,Gyuri:

Nem akarom még egyszer leírni ugyanazt amit a Tyir, különben sem akartam ripotot írni, ezért folytatom az ismeretlen részekkel. A RIO után természetesen vissza a ZP-be. Csocsóztunk, megvertünk két fiúpárost, és nehezen egy noi párost.  Vettünk két pohár sört, és leültünk a táncparkett
szélénél. Beszélgettünk a beteg társadalomról. Elkezdtem csuklani, után a Fábián is elkezdett. Ketten ültünk, és csuklottunk.  Miután elmúlt, még beszélgettünk a beteg társadalomról. Kész. Utána BKV-ztunk, enni akartunk, bejártuk az összes helyet a Blaha környékén, de nem volt nyitva semmi. Végül büdös húsos büdös lepényt ettünk az aluljáróban. (Fábián találta a helyet, valami újágárus, vagy mi volt) Utána elmetróztunk az Örsre, ahol giroszt ettünk. A mócsingos, eros, porcogós húsdarabokat (ez utal a girosz minoségére) a galamboknak dobáltuk, akik felfalták azt (meglepetésünke, foleg ha a vastag erospaprikaréteget nézzük). Szent Márk tér.  Utána hazatroliztam. 7 órára értem haza.  Még, hogy szopó este volt? Az Étyinek nincs érzéke az abszurd humorhoz.