07.01.2002, Etyi:

Hello!
Ez a hetvege sem fog bekerulni a dicsosegek konyvebe. Kezdem a
focival: 9-9 lett, egy csere nélkül felálló ellenfél ellen. Kib.
idegesítõ volt, hogy mindig mi vezettunk 1 góllal, de álandóan
kiegyenlítettek, volt, hogy 1/2 percen belül. A végén jött Busy
magánszáma. 9-9-nél, fél perc van hátra, Fábián elfekteti a kapust,
lepasszolja Busynak, aki fél méterrõl (!) az üres kapu mellé lövi. No
comment… Én szarul nyomtam.
A bulizás ezuttal lényegében az ivást jelentette. Pénteken megittam
fél üveg pezsgõt és 1,5 liter bort. A Pardonban bohóckodtam,
kinyertem egy nõt, felrángatott a lakásába, de dugni nem akart (?).
Ezt már akkor sem, és azóta sem értem. Viszont beszélgettünk…
Szombat: ismét ivás, ismét bort (fõleg). Ludányi elhívott
minket (Busy&én) vacsorázni, sütött pulykát, elég jó volt. Közben és
utána nyakaltuk a bor. Utána Pardon, ahol semmi nem volt, csak
ittunk, utána Cha-cha-cha, ahol kisebb örjöngést csaptunk a Busyval.
A végére maradt a poén: felszállunk a metróra 1/2 5 köröl, egyszer
csak azt veszem észre, hogy elaludtunk. Arra ébredek, hogy zárják az
ajtókat, de megnyugodtam, mert a Deák tér két megálló a Kálvintól.
Busyval elégedetten nézünk egymásra, mire bemondják: a Klinikák
következik. Persze röhögtünk, hogy rossz irányba szálltuk fel.
Szerencsére a Klinikáknál rögtön jött a visszafele menõ járat, így
nem kellett sokat várni. A’sszem a Deákig így is elaludtunk még
egyszer, de nem volt gáz. Nekem még annyi a magánsztorim, hogy a
kisföldalattin ismét elaludtam és a Mexikóin a sofõr keltett fel, de
már az állomáson kívül, ahol megfordul a szerelvény. Legalább nem
mentem vele köröket….
Röviden ennyi volt. A hétvége személyes mérlege:
siker: elkerültem a piafot és nem találkoztam volt nõim közül eggyel
sem.
hiányosság: se hugyvax, se botrány csak a berúgás.
Na csá
éti

________________________________________

14.01.2002, Etyi:

Hello Gyípor!!
Ismét egy fantsztikus report következne, ha történt volna komoly
érdekes esemény. Az elmúlt hétvége címszóban: rutinszerû.
Mint mindig, kezdjük a focival: nyertünk 7-2-re istenek vagyunk!
Hajtott és jól játszott mindenki, majdnem mindenki lõtt gólt is. Okos
taktikus játékkal lemostuk az ellenfelet… Remélem ez, mármint a
gyõzélem is, rutinszerûvé válik lassan!
Pénteken Pardon, Oscar végül Bírósági Dolgozók Bulija. Mindez a
Ludányival, a másnapi foci miatt kevés alkohollal. Avval együtt jó
volt, mert a jogászbuliban volt sok ismerõs, afférkodáskeresés
eredménytelenül (befostak a vetélytársak), és semmi egyéb.
A szombat nagyobb volumenû volt, de igyzán újat nem mutatott. Pardon,
sok sör és unicum, beszélgetõs party including Ervin, Keszeg és
egyéb ismerõsök, utána Csa-cha-cha a Gyurival. Arról konkrét kiugró
élményem nem maradt, mert már nagyon beittam, de jó volt, elsõ
mertóval jöttünk haza. Ismét sikerült elaludnom a földalattin, de egy
kedves utastárs felkeltett a végállomáson, így már 1/4 6–ra
hazaértem.
Vasárnap többnyire csajozás. Igaz többnyire szombat este kezdõdött,
a Pardonba a Ludányival lejött az új projekt alanya, akit a múltkor
említettem, aztán vasárnap voltak közös programok, pl mozi.
Nagyjából ennyi, most sem váltottuk meg a világot.
Busyval megbeszéltük, hogy te küldöd el nekünk egymás reportjait,
amit csak akkor olvashatunk el, ha ki-ki megírta a sajátját. Így
érdekes lesz megtudni, hogy a másik alkoholista hogy látta ugyanazt a
jelenséget.
csá
éti

________________________________________

15.01.2002, Gyuri:

riport, 568. rész.
A heti riport ismételten a szombati napra koncentrálódik, de ha akarod, leírom mi történt a hét többi napján:
hétfõ meló
kedd meló
szerda meló
csütörtök meló (Géza Éva Szilárdos számla)
péntek meló
Na, tehát szombaton foci:
Az ellenfél nem tûnt túl erõsnek, de sose lehet tudnyi. 1:0, 2:0, 3:0 a félidõben. 4:0, 4:1, 5:1, 6:1, 6:2, 7:2. Sima meccs. Kb. 22 volt az átlagéletkoruk. (mondjuk, kaptunk ki mi már ilyenektõl…) Érdekesebb események: az Étyi és az Én gólom, az enyém azért, mert most sikerült 2 méterrõl besodornom a labdát az ellenfél kapujába. Az Étyié: felé gurult egy labda, üresen is állt a kaputól kb 8-10 méterre. A Guriga szól, hogy „nyugodtan”, nem ismeri a Tyirt . Ilyenkor tudod mi szokott történni: iszonyatos lövés külsõvel, és vagy elterül egy játékos tõle jobbra és elõre 2 méterrel, vagy ki kell szedni a bordásfal mögül a labdát, ami a plafonról vágódott oda. Most bement. Mármint a kapuba,kapufáról, pipsóba. Ezért szép játék a foci, minden megtörténhet. Bulizás: zenéltünk a pincében, ahol én már borozgattam. Lementem a Párdonba, szokásos szikkadt társaság (ezért lenne majd veszélyes kiadni a riportokat, lehet, hogy addigra az Ervin
belügyminiszter lesz, vagy valami hasonló): Ervin, nõje, barátnõje, Zsuzsika, fiúja (õ már most úgy néz ki, mint a Grespik). Belehúztunk a Rötyivel, bár a Párdon tök üres volt. Megjött a Csuha, a nõjével, Hammer a fiújával, Ludányi az Étyi nõjével, berúgás az alkohollal. 1 körül a tök részeg Étyi biciklis történeteket adott elõ a Ludányinak, meg egy szõke csajnak (akire nyomul), és olyan szarul („a másik nagy poén az volt, hogy csak tekertünk  es tekertünk egész nap”), hogy fájt a hasam a röhögéstõl. És akkor  elkövettem egy nagy hibát, amitõl pedig mindig óvom a haverjaimat. Ettem két tojásos szendvicset, és ittam egy kólát. Fél óra múlva mehettem józanon a Csacsacsába, a félhüje Tyirrel. Nyertem egy sört a Tyirtõl még régebben, mert a Tour de France címû szám (nem tudom, hogy emlékszel-e rá) Kraftwerk volt, ahogy én mondtam. Most megkaptam, de nem volt benne köszönet. Bementünk a pólpozisnba. Az Étyien állt elõttem és üvöltött és ugrált, csak ezt éljem túl, gondoltam. Ráadásul rázott is. Mindig, amikor bele akartam inni a sörömbe, elkezdett rázni, így egy korty sem jutott le a torkomon. Ezt eljátszotta kb. ötször (nem direkt csinálta, ezt volt benne a poén), így fogyott el a fél söröm, pontosabban így került a fél korsó sör szépen lassan a pólómra. Amikor úgy tûnt, hogy megnyugodott, üdvözült mosollyal emeltem a maradék sört az ajkaimhoz, amikor egy újabb, immár végsõ roham (azt hiszem könyékkel) az egész (pontosabban fél) korsót kiröppentette a kezembõl a lábaimhoz. Volt tánc, vax, amikor az Étyi kijelentette, hogy õ most hugyozik. Szépen mögé álltam, mosolyogtam, próbáltam takarni. Szerintem, látta két csaj, mert csúnyán néztek, de a tettes szerint csak azért, mert õrjöngtünk és lökdöstük õket elõtte. Metró, alvás. Lesz március végén (nem emlékszem mikor pontosan, pedig megbeszéltük), közös 30. szülinap, ha valamikor neked biztosan nem jó, írd meg. Írtam egy új számot tegnap, hónapok után ismét, van benne ének, meg 16 sáv. Hat cigimbe és hat órámba (20.00-tól, 02.00-ig) került.

________________________________________

21.01.2002, Etyi:

Szeva Gyípor!
Íme az újabb jelentés, ami valószínûleg eséllyel fog pályázni az év
legunalmasabbjának megtisztelõ címére, mivelhogy szinte szar se
történt.
Szokás szerint kezdeném a focival, de az egyszerûség kedvéért most
idemásolom a Népsport vasárnap kiadásának beszámolóját a szombat esti
derbirõl.
Corner 3 – Szundi 1-1 /1-0/
Mogyoródi út, 10 nézõ, jv. Laci
2. perc – Étienne vezeti a labdát a kapura, de a várakozásokkal
ellentétben nem passzol, hanem a két csel után kihasználva, hogy a
kapus elõtt sokan tömörülnek, takarásból kb. 6 m-rõl a jobb sarokba
gurít. 1-0.
30. perc – Fasztudjakicsoda elhúz a jobbszélen, átmegy
két védõn és éles szögbõl erõsen a rövidsarokba lõ, a kapus csak
beleérni tud, hárítani nem.
A meglepetésre a mérközés elõtt a második helyre feljövõ Corner 3 és
a középmezõnyben veszteglõ Szundi kemény, helyenként sziporkázó
mérközésen megosztozott a pontokon. A tegnapi estén a küzdelem
dominált, a szép játékot csak a Corner 3 – szinte extázisban védõ –
kapusának bravúrjai jelentettek, ami csapatának értékes 1 pontot
hozott. Egyik fél sem riadt vissza a kemény, test test elleni
játéktól. A Szundi sorozatosan dolgozta ki agólhelyzeteket, de ha a
Corner védelme már verve volt, Zsolt a kapus bravúrosan hárított. A
Corner néhány szórványos, ámde veszélyes gólhelyzetét nem tudta
kihasználni. A Corner néhány játékosa átlag alatt teljesített, így
elmaradt a tõlük megszokott gólzápor.
Na ennyi a cikk, a hétvégi Borsodi teremfoci bajnokság miatt nem
írtak hosszabban rólunk a gecók!
Egyéb téren nem volt semmi, legalábbis Balek örs nem szervezett
komoly közös programot. Én pénteken csajoztam kb. 1/2 2-ig, utána még
lementem a Pardonba, de már csíra volt.
Szombaton 16. kerületi bál, Ervin meghívására, ami elég lájtos volt,
(kocsival mentem) de azért jól elvoltam.
Pénteken elutazom síelni, így jövõ héten nem lesz report. Utána
viszont küldök egy „ski specialt”!!! Veled mi van Gyípor? Nagyon
eltûntél!!!
Csá
Éti

________________________________________

28.01.2002, Gyuri:

Úgy volt, hogy te jössz az Étyi helyett. Miután Kertai mondta, hogy sem õ, sem a Jorge nem ér rá, amikor hívtam a Soóst, hogy jön-e focizni, már elõre
sejtettem a választ: „Nem tudok jönni.” Szuper. Frei, Ákos? Nem. A szombati meccsre Zsolt, Guriga, a haverja (tudod a hátvéd srác, Gyuri a neve), Fábián, Kovács, Simon, Gábor csapatot szedtem össze, tehát a zenekar + a Laci és a hátvéd Gyuri. (Nem ez lesz életem riportja, az elsõ öt mondatban, 46 név, új ginisz rekord, a riportírás mûfajában, 2002-es
kiadvány 145. oldal. A rekord úgy lett meg, hogy a „Szuper” mondatomat, Szuper Levente néven jegyezték be.) Indul a meccs. Csere vagyok, fél perc, szép összjáték, már-már megalázó pipagólt rúgunk. Jók vagyunk, szépen
passzolgatunk, szinte csak nálunk van a labda. 5. perc, a Zsolt, ismét, úgy, mint az elõzõ meccsen, kidobja az ellenfélnek a labdát, de most, berúgják
egybõl, az üres kapuba. ( Ez a legtöbb vesszõs mondatként lett bejegyezve a giniszbe.)Feljön az ellenfél, felváltva rúgjuk a gólokat, 4:3 a félidõ, ide. Elég genyó, most tényleg a bíró, a szögletemet nem adja meg, kiugrok, fölrúgnak, mint a Viallit 87-ben (legszebb hasonlatként lett bejegyezve), ilyesmik. Egyenlítenek. 4:4. Rá öt percre, rúgnak egy gyertyát valahol a hetesünk környékén, az egyik ellenfél gyerek megáll az alapvonalnál, és a leesõ labdát, valahol a szögletzászlónk környékén, legalább fél méterrel kinn van a labda, visszakanyarintja. Mindenki áll, annyira egyértelmû volt a szitu, és kirúgásnál a biro egyébként sem szokott sípolni. Az egyik gyerek berúgja a kapunkba a labdát, utána mi jövünk kirúgással, el is végezzük. A bíró sípol, középkezdés, gól volt. A Zsolt eddig is végigüvöltözte a mérkõzést, a bíróval, (szerintem õ magázza egyedül a bajnokságban), kikészül. „Mocskos csaló, mennyi pénzt kap ezért?” és hasonló finomságok. Megilletõdött csend, próbáljuk csitítani, de teljesen reménytelen. Kiállítás, tovább mondja, végleges kiállítás, fokozás, hagyja el a termet. Király. Nagy nehezen Paljúka lemegy. Guriga áll be a kapuba. Öt perc lehet hátra, nyomunk, már a kapusunk is a félpályáig jön elõre, kiugranak, elmegy a csatár a Guriga mellett, aki lerántja, szabadrúgás, berúgják a nevetséges sorfalon és kapuson át, sípszó, vége. 6:4. Laci nem jön bulizni, megyek a gettókocsmába a csapattal, ahol a múlt héten voltunk a Lacival. Csocsó, gombfoci (!), sakk kocsmatöltelékekkel (!!). Ahhoz képest, hogy az Étyi azt írta, hogy most pihenhet a májam, mert õ nem lesz itthon, az utóbbi két hétben erõsen túlszárnyaltam a Párdon petyhüdt rutinbebaszásait. (Három órakor, otthon felkeltem hányni.)
És te még csak most jössz haza…

________________________________________

06.02.2002, Etyi:

Íme a várva várt report a síelésrõl.
Elõzmények
Hosszas lamentálás elõzte meg az indulást, lévén a helyen, ahova
készültünk (Praloup) utóljára novemberben esett 30 cm hó. Szóba jött,
hogy nem megyünk, Fr.o.-on belül máshova megyünk (ez túl drága lett
volna), vagy hogy Ausztriába megyünk kevesebb napra. Ez utóbbi azért
esett kútba, mert nem volt szabad szálláshely Hochkaron, illetve a
Vista még az indulás napján, péntek délelõtt ajánlani tudott egy
5*-os szállót…
Péntek este
6 körül már el is kezdtem csomagolni, aznap sok meló, pénzváltás,
nagybevásárlás az Auchanban, síléctartó-felszeelés, stb… szóval
stressz a köbön.
Összepakoltam, indulok. Beugrok még a tõlem 5 percre lakó target
nõhöz elbúcsúzni és kicsiholni valami pozitív hullámot. Patthelyzet
alakulna ki, ha vége lenne a játszmának. Szerencsére Tekex telefonja,
hol a faszban vagyok már (legalább 10,30 van) negoldja a helyzetet,
mindkét fél veszteség nélkül, a kölcsönös viszontlátás reményét
hangoztatva vonulhat vissza.
11 körül
Tekexéknél bepakolás, nem kis nehézségek árán. Legalább fél óra.
11,45 körül
Utolsó állomás, felszedjük Ákost, kipakolunk, bepakolunk. Király,
indulunk! Ekkor 0,30 van.
Vezetés egész éjjel, forgalom gyenge, nyugi van. Hajnali 1/2 7-kor
majdnem elalszom a volánnál, Ausztria, Arnoldstein. Tankolunk, Tekex
is álmos, vezetnem kell tovább. 1/2 8, Olaszország, süt a Nap,
felébredek, miután túl vagyok egy kemény órán. Mindenki kidõlt, no
beszélgetés, monoton autópály. (A faszért kellett elindulni ilyen gáz
nap után, 0 alvással.) Innentõl kezdve O.K., igaz Bresciánál
eltévedünk, de így még jobb is, egy kevésbé forgalmas autópályán
megyünk Torino felé. Torino után egy poén: autopály vége, alagút: 0
forgalom, jobboldalt egy sáv záróvonallal elválsztva, gondolom eza
leállósáv. Megyek, megyek, mire jönnek szembe: én gyorsan
vissza a „leállóba”, a másik udvariasan kimegy a külsõbe, nem anyáz.
Érkezés Fr.io.-ba, a hegyekben úgy tûnik van hó, legalábbis
Brianconnál. Egyébként ragyogó napsütés, feel like summertime.
Inenn már levezetek a helyig, szerpentinek, duzzasztott tó, sunshine,
rövidújjú póló, stb…
Megérkezünk 5-re. A Profik: a szállást 5-tõl 7-ig lehet átvenni. A
szállás elég csíra, de megteszi. Energiaszintem 0, de még leltározni
kell. Utána kaja. Annak reményében, hogy 40 óráa alváshiány után egy
sör is kiüt, lehúzom. Semmi. Még egy, semmi. (Alkoholista állat,
pedig két hete nem ivott!) Lefekvés elõtt Tekexxel fejtegetjük, hogy
egyik nap be kéne rúgni. Sakkoztuk anapokat, hogy melyik legyen, de
végül csak az aznap este marad. Hajrá! Tequila+sör. Gyenge eredmény,
szinte semmi.
Másnap ébredés késõn. Esik az esõ, pályák szarok, de legalább 20%
olcsóbb a jegy. A síhely szinte üres, tele lehúzott rolóval. Hetes
bérlet visszavált, félnapos bemelegítõ síelés indul. Gagyi pályák,
gyagyi hó, siserehad a pályán. Ebbõl elég, holnapra más alternatíva
kell.

Folytatás holnap.

________________________________________

07.02.2002, Etyi:

Ski Special Report II.
Hétfõ reggel, indulunk Vars-ba, ami 50 km. Reméljük, hogy ott jobb a
helyzet. Annyi már odafele kiderül, hogy megéri, mert isten tájakon
vezet az út. Hó nem sok, a hágók nyitva vannak. A síhely nem rossz,
de csak kb délig. A jegy olcsóbb itt is, több a pálya mint tegnap, de
ez sem az igazi. Délre már ezren vannak, de legalább süt a Nap és
lehet rövidujjúban napozni. Döntés: másnap más hely!
Kedd: Indulás Les Orres-ba, ez lesz a tuti, az internet szerint itt
esett hó az elmúlt héten és a pályák 70%-a mûködik. Ez így is van, az
elõzõ napokhoz képest isten a hely. Igaz 80 km-t kell vezetni olyan
szerpentineken, hogy a reggeli azonnal oxigént kíván akár
a gyomnorban, akár a külvilágban. Másfél óra az út, mire odaérünk le
is izzadok. A síelés itt már sokkal jobb. Legalább van tényleg több
mûködõ pálya. Ez megy 3 napon keresztül. A lécemnek nulla éle van, a
délre jeges plyákon szenvedek. Szerdán már esek is nagyokat, kezdõ
koromban produkáltam ilyenenket. Szerencsére Tekexnek van kézi
élezõje utolsó napra valamit javítunk a helyzeten. Amúgy jól
elvagyunk, általában napsütés van, a csúcson lehet herézni
és inni a 2 eurós kávét. Az oda-vissza ingázás fárasztó,
ezért úgy döntünk egy nappal elõbb hazajövünk.
Indulás péntek reggel, még kisebb kirándulás fényképezés beiktatva.
Én nyomom Torinóig, onnan Ausztriáig Tekex, majd megint én. Szombat
hajnali 3/4 3-kor érünk Pestre, hazaviszek mindenkit, én 3/4 4-kor
érek haza.
Mérleg:
A negatív: Miért menjünk 1400 km-re Franciaországba síelni?
1, Sok hó, 2, pályaszállás – nem kell reggel sokat utazni 3, sok és
széles pálya = nincs tömeg
Ez az a három dolog, ami nem jött be.
A pozitív: Mégiscsak síeltünk, király helyeken voltunk, nem pedig
itthon szoptunk a munkahelyen.
Mindennapok:
Tulajdonképpen mindenki viselte a másikat. A fáradtság miatt a
síelésen, a kajáláson és az alváson kívül másra nem koncentráltunk.
Anyázások nem voltak, pénzügyek rendben mentek (igaz ehhez egyfajta
stílust fel kellett venni). Viszont nem voltak nagy bulik, ivászatok,
csajozások, ami azért kár. Erre majd fantasztikus fõvárosunkban
kerítünk sort.
– Vége –

________________________________________

11.02.2002, Etyi:

Szeva Gyípor!
Képzelj el egy 25 m-es feszített víztükrû úszómedencét a Gellért-hegy
oldalában, üveg falak és tetõ, amelyen keresztül a Nap tavaszias
sugarai sütnek be. Mindezt úgy, hogy a medencében és az uszodában
csak egyvalaki. Ez voltam én, azaz Isten.
Szóval report:
mottó: Lelassulós hétvége, amely néha mozgalmasodott, de végül
teljesen leállt.
Péntek este: havi szokásos jogászbuli szervezõdik, de sorra mondják
le az hombrék. Errõl ennyit. Ludányi hív, hogy pesti estes buli a
Macskafogóban. Kell ez nekem józanul? – Merthogy másnap foci. Nem
kell! Marad a jó öreg Pardon, ami majdnem üres. Amint Ludi
megjelenése mutatja, persze a macskafogós buli sem volt az igazi…
Rövid szenvedés, egy tojásos szendvics és egy kóla, egy
asztalfoglalás másnapra. Ez az este ennyit tudott.
Másnap reggel lovaglás Fóton, 2.30 kor foci. Máskor is így fogom
szervezni a programot, bejött. Corner 3 kínkeservesen, de ismét nyer!
Gyuri meccs elõtt ismertetin a taktikát: „Passzoljunk sokat, persze
gólhelyzetben rá lehet lõni. A gólhelyzet majd kialakul.”
Ennek megfelelõen egy kb. velünk egy kategóriában levõ ellenféllel
szemben egy félidõn keresztül megy a bruszt. A bíró kicsit genyó,
kétes esetekben ellenünk fúj rendszeresen. Az ellenfél többet támad,
de a helyzetek száma mindkét oldalon kb. egyenlõ, egyébként
nevetségesen kevés. A második félidõben váratlanul vezetést szerez a
Kertai, nagy az öröm! Az ellenfél szögletet rúgott, ami abból állt,
hogy a visszafutó Kertainak lepasszolták, õ megfordult, egy-két
passz, majd végrehajtott.
A gól támadásra ösztökéli az ellenfelet, ennek meg is van az
eredménye: kontrázunk, ameibõl egy bemegy, a csapat üdvöskéjét
ezúttal Fábián Lászlónak hívják…
Az ellenfélet visszaveti a gól, ha a nevük nem „Féljuve” lenne ezen
talán még csodálkoznék is. 6 perccel a vége elõtt szépítenek, és
utána elszabadul a pokol. Támadnak mint állat, de szerencsére Zsolt
nagyokat véd és ment 3 pontot!
Ezen a meccsen volt minden: faultok, szabadrúgások, csatár
kapus által való letaglózása (engem), mûesés (Busy), kapufák, egymás
anyázása, csak háttal lõtt gól nem…Végül a kispályán igencsak
vicces 2-1-es gyõzelmet ünnepelhette a Corner 3 csapata és
szurkolótábora. Abban is közmegegyezés volt, hogy szarok voltunk,
mert senki nem passzolt eleget. Hát igen, ilyenkor hiányzik az
általam a szoborparkba javasolt õszi edzés.
Este Pardon, Ervin és csaja nem jönnek, mert összekaptak. Zsuzsika és
barátja igen, singapoori fényképek és élménybeszámoló. Felhívtam
Csekét, aki nõket és magát ígéri éjfél körülre. Kevés alkohol sok fû.
Eredmény totális lelassulás. Mindhárman (Busy, Laci, Fábián) ülünk és
röhögünk, lefáradt dumák mennek. Jön Ludányi és 10 percenként
odarángat az asztalhoz egy nõt. Gyorsan, illetve lassan
bírálóbizottságot alkotunk és a 3 tagú bizottság pontozza a nõket, és
Ludi teljesítményét. Rekord az az eset, amikor egy nõ összesen 0
mp.-et tölt az asztalunknál, le se ül, csak a piát viszi. A végére
teljes a leállás. Se csajozás, se tánc, se vax, semmi. … Pedig a
hely tele volt.
Fábián fél négykor elhúz, Gyuri és én 4-kor. Megyünk gyrost enni.
Közben Cseke üzent 1.52 kor, hogy a Cha-cha-chában vagyunk-e. Írom,
hogy nem, a Pardonban, de már megyünk. Reggel gondolkozom el, hogy
hozzá kellett volna tenni azt is, hogy …haza. Lehet, hogy azóta is
ott vár?
étienne

________________________________________

18.02.2002, Etyi:

Szeva Gyíporkám!
Látom tetszik az ötlethalmaz, amit összehoztunk. Egyenlõre annyit,
hogy az egy órás blokkok azt jelenetik, hogy mindenki lesz egy órát dj.
És most jöjjön a report:
Elöljáróban annyit, hogy nagyon csíra volt a hétvége, legalábbis a
report szempontjából, alig történt valami.
Péntek este összejöttünk a Cookban, hogy megbeszéljük az április 6-iki
bulit. Ez meglehetõsen eredményes is volt, láttad az eredményt.
Gondolom nem lep meg, hogy nem volt ivászat, mindenki kocsival
nyomta, lónyálat ivott és a megbeszélés után húzott haza.
Kivétel én, mert még lementem a Pardonba, igaz ugyan hogy nem
tudom minek, mert elég üres és lagymatag volt. Éjfélre haza is
mentem, legalább a svéd-kanadai hokimeccset megnéztem…
Másnap, miután szétlovagoltam az agyamat és hullafáradtsági szintet
értem el, jött a foci. Nem csigázom az érdeklõdésedet: nagy csalódást
okozott a végredmény, 2-2 lett. Az Almásyék ellen játtszottunk, akik
egy ponttal álltak mögöttünk, nem kell mondani mennyire
presztízsmeccs volt.
1. perc: Gyatra emberfogás, még gyatrább kapuralövés, ami a
sarkamon megpattan, Zsolt nem védheti, 1-0 oda.
Innentõl kicsit összefogottabb a játékunk, védekezünk, embertfogunk,
passzolunk. Almásyék sorokat cserélnek a mi szerencsénkre, mert a
második soruk nagyon gyenge, rúgunk is nekik kettõt, már az elsõ
félidõben fordítunk.
A második félidõben is kiegyenlített a meccs, nekünk néhány nagy
helyzetünk van, de kimarad. Jól védekezünk, az ellenfél Gyulával az
élen többnyire messzirõl lõ, de veszélytelen.
És ekkor bizonyosodik be az ismert tétel helyessége: két lõtt góllal
kispályán nem lehet meccset nyerni, talán száz esetbõl egy kivétel van
(erre volt példa a múlt héten). Tök utolsó perc, egyik ellenfél lecselez
három embert – persze nem azért mert májer, hanem mert nem
támadjuk elég erélyesen – és gyatra lövése a kapusunk eze és lába
között bevánszorog. Olyan gól,amit az Eurosporton a szilveszteri
összeállításban mutogatnának, talán csak a válogatott helsinki gólja
múlja felül.
Mindeki ki van akadva, fõleg Zsolt a kapus. Igazság szerint reális az X,
de ilyen körülmények között senki sem elégedett, még az ellenfél sem,
mert õk – Almásy szerint – különösen gyõzelemre készültek.
Személy szerint engem az is zavart, hogy nem lõttem gólt már a
második egymást követõ meccsen. Szóval egy újabb olyan drámai
fejezet íródott a Corner 3 történelemkönyvébe, amit a legjobb
forgatókönyvíró sem tudott volna produkálni. Nem is fog kimaradni a
filmbõl….
Szombat innentõl kezdve gyík. Én Ervinnel 16. kerületi bálban
tengõdök este, kaja-pia van, megiszok egy whiskeyt és vagy 5-6 sört.
Nõk alig, az is gyenge. 2-re már otthon is vagyok.
Remélem a jövõ hét mozgalmasabb lesz!
csá
étienne
U.I.: Készits szavakból listát, ez lesz a meghívó háttere. Olyan
szavakat gyûjts és küldd el nekem, amit a közös múltunkban
használtunk. Lehet név, kitalált dolog, egyszóval minden: pl. Étienne,
Rács, Gyípor, sa-la-la-la-la, stb… Ezen a héten kellene!!!

________________________________________
25.02.2002, Etyi:

Szeva Gyípor!
Íme a report, végre nem eseménytelen:
Pénteken szokás szerint semmi, részben az inaktív brigád, részben a
szombat reggeli lovaglás miatt. Szombaton viszont annál inkább volt
esemény!
A focival kell kezdenem, nem csak mert így szoktam, de mert
idõrendben is ez volt az elsõ, jóllehet 21,15-kor kezdõdött, mégpedig a
lehetõ legrosszabb kilátásokkal. Már pénteken kiderült, hogy nagy a
gáz: mindenki lemondta a részvételt, kétségbeesetten kerestünk
megoldásokat. Úgy nézett ki, hogy a Kapus, a Busy, a Fábián és én
leszünk fixen. Se a hátvédek, se Ákos, se Almásy, se Kertai, se Jorge,
stb… Végül eljött a Frei (nem a riporter, hanem a Laci kollégája) és egy
haverja. Az ellenfél az Akarat volt, 4 gyõzelem 5 vereséggel. Tudni kell
még, hogy a riválisok nyertek, több hely lecsúszás fenyegetett! Az
ellenfél 4 cserével állt fel. Erre mondják, hogy minden melletük és
minden ellenünk szólt. De nem ez lett belõle!
Kétségtelen, hogy ez a meccs most a Busy meccse volt. Én kezdtem a
padon és nem hittem a szememnek: 1. perc Busy cselez, lõ, gól! Szép
gól! 3. perc: Busy átemel: Gól! Az ellenfelet ezzel megfogtuk. A félidõ
vége felé lõnek ugyan egyet, de tartjuk magunkat. Pihenni alig lehet,
állandóan támadnak, mi 3 emberrel védekezünk, a negyedik a
félpályánál zavar. Zsolt nagyon nagyokat véd, rajta is sok múlott.
Szünet: mindenki ki van, liheg, stb. Középkezdés után fél perccel a
Frei félpályáról bombáz egyet, 3-1. Sajnos két perc múlva válasz, 3-2.
Elszabadul a pokol. Ilyenkor jöhetne, hogy jönnek a Csehszlovákok.
Minden van, ami kell: páharcok, bruszt, lökés, Zsolt üvöltözik egy
csatárral mert otthagyta a lábát ütközésnél. 15 percen keresztül alig
jutunk ki a térfélrõl, 2 percenként cserélünk. Kínos lassúsággal telik az
idõ, amikor jön a megváltás: Busy bevarrja a negyediket! Két perc van
hátra, miénk a meccs! Igaz a hab még csak most kerül az (ellenfél)
torkába, Frei haverja is lõ egyet, mellesleg gyönyörû kombináció
végén. 5-2 ide! Corner 3, gyõztek a sztárok.
Ünneplés, utána irány a Pardon. Itt a Balek-örs hozza a formáját, ilyent
régen nem alakított. Én hazamentem zuhanyozni, kajálni, éppen
indulok a Pardonba, mikor hívnak telfonon, hogy átmennek más helyre,
mert sokan vannak, nincs asztal. Majd megírják hova mennek.
Morfondírozok a trolin, hogy mekkora faszok ezek, évete egyszer van
tele a Pardon, akkor sem akarnak ott maradni. Persze 20 perc múlva
az örsvezetõ, ezúttal az Ádám jelenti, hog a Pardonban vannak.
Kiderült, hogy Balekék annyira balekok, hogy nem találták a sörözõt és
visszamentek.
A Pardon a régi szép idõket idézte: aznap volt minden, de tényleg: folyt
a sör (a torkomon lefele), laposüvegbõl nyomtam a fehér rumot a
Frenkkel, volt jó zene, örjöngés, tánc, csajok, afférkodás egy faszfejjel
(csak kicsibe múlt az action), végül – ugyanúgy mint régen – ringyó
kinyerése és hazacipelése. Balek örs elég korán lelépett, õk a program
sûrüjébõl ki is maradtak, miként Cseke is, aki el se jött, mert állítólag
már két napja ivott.
Szóval egy minden szempontból perfekt hétvégét hagytam hátam
mögött. Vasárnap este még elmentünk megnézni a Magdi által ajánlott
helyet. Jó lesz! Errõl azonban majd egy másik levélben….
Küggyed a Busyét, remélem most lesz mirõl írnia a kis gyíkarcnak.
étienne

________________________________________

27.02.2002, Gyuri:

A diktatúra betört a riportpiacra is.
Velem történik ez meg, aki a riportok szülõatyja, már amennyiben egy atya szülhet. Azt hiszem, körülbelül két és fél éve történt, hogy megírtam az elsõ riportomat a Gyulának, ha jól emlékszem a heremûtétemrõl. Azóta sok minden történt, sok minden megváltozott. (pl. a hangom szoprán lett,
de hál istennek a riportokban ez nem látszik.) Riportot már lassan mindenki írhat, nem csodálkoznék azon se, ha egyszer Frei Tamás zimbabwei riportját olvasnám a méljeim között. A riportok ma már publikusak lettek, mindenki olvashatja, alig merek kimenni az utcára. Nem írtam már vagy két-három hete, amin ilyen elõzmények után persze nem lehet csodálkozni. Ma
megkaptam az újabb fenyegetõ felszólítást, „írjál már reportot, Köcsög”, ezért úgy döntöttem, ez így nem mehet tovább! Inkább írok, nehogy bajom essék. Csak az a kérdés, hogy mirõl? Egyrészrõl az életem olyan unalmas, hogy gondolom senkit sem érdekel, másrészt pedig a riportok kötelezõ jellege jelentõsen csökkenti a ihletemet. Eltörtétek a múzsa szárnyát! Ezért, most nem írom le, a három gólomat, amivel egy olyan mérkõzésen nyertünk, ahol gyakorlatilag „sztárjaink” nélkül álltunk fel. Nem írok a gyúrásokról, ahol Fábián aranyköpéseit kell hallgatnom, miközben nyomom a súlyt. („tudod mit nyomjál ki, a pattanásaidat!”, „én vagyok az erõ, te vagy a súly, a jeled KG, Kovács György”) Ha meghalok egy súllyal a nyakamon, a Fábiánt azonnal pereljétek be, ne higgyétek el, amit magyaráz, hogy baleset volt. Nem írok a depresszióimról sem. Minden egész eltörött.

________________________________________

11.03.2002, Etyi:

Szeva Gyípor!
Az elmúlt hétvége eseményei röviden a következõk voltak:
Péntek semmi.
Szombaton feljött a Busy és a Fábián + feleségek. Ittunk whiskeyt és
sört, néztünk meccseket, világmegváltó viták mentek a szokásos
felállásban: Busy versus mindenkimás. Hívtam persze többeket még,
de vagy lemondták, vagy az idõpontot (és talán a helyet is?)
kifogásolták.
Utána Pardon, ide még lejöttek páran. Itt iszogatás, csajozás. Nem
voltak sokan. Innen Cha-cha-cha, az viszont állat volt. Jó zenék
mentek. Ittunk elég rendesen, én valamennyire be is rúgtam: akkor
még nem volt gond, inkább másnap jött ki az igazi eredmény.
Úgy rémlik a Busy is berúgott, legalább is voltak erre utaló jelek:
1, A vége felé nem kért már több sört.
2, Kérdeztem legyen-e hugyvax, azt mondta, ne.
3, Amikor eljöttünk, otthagyta a kabátját, az aluljáróból ment vissza
érte.
4, A buszmegállóban azt mondta, hogy menjünk metróval. Mondtam,
hogy még nem jár, mire õ: nézzük meg. Lementünk, a metró ráccsal
bezárva, egy nyanya felmos, vagy valami ilyesmi, mire Busy azt
mondja, hogy na ugye, hogy nyitva van. (???)
Felszálltunk a buszra, mindketten biztos sujjok voltunk. Az én uccsó
éjszakai buszom elment, és ez volt a szerencsém. Vártam villamost,
azon persze szokás szerint elaludtam, de a végállomás szerencsére
csak pár megálló és épp jött egy visszafele. Azon is elaludtam, de csak
egyet mentem túl, onnan meg gyalog megoldottam.
Röviden ennyi.
Tegnap néztem a Lazio-Romát, isten volt: 5-1-re nyert a Roma.
Remélem ezt mutatják szerdán is. (Haverod örülhet!)
Kedden este érkezem Frankfurtból a Lufthansa LH 3844-es járattal
23.30-kor. Ki tudsz jönni? Avval együtt írd meg a címed, ha valami gáz
lenne. Vigyek valamit?
Csá
éti

________________________________________

11.03.2002, Gyuri:

riport
péntek: (a Laci mondta, hogy írjam bele a riportba): a gyúrásból hazamenet megnéztünk egy giroszost, amit természetesen a Fábián szúrt ki magának, hogy õ még ott nem evett giroszt, milyen lehet. Tényleg érdekes hely lehet, ahol a Fábián még nem kajált, elmentünk. 1 négyzetméteres hely a Thököly úton, velünk együtt 4 vendéggel. Kb. fél órát vártunk, egy kicsi, dagadt nõ 10 perc alatt csinált meg egy giroszt. Én röhögtem, a Laci 20 perc után már menni akart. Mondtam, hogy lehetne mûsorszám a bulinkon a nõ. Kiállna a
színpadra, és mindenki azt hinné, hogy börleszk, olyasmi, mint a Mr Bean, fõleg, amikor öt percig csomagol el egy giroszt. A kaja nem volt rossz. Bár lehet, hogy az én véleményemre nem lehet adni, mert mostanában kurva sokat eszem. Három úszóövem van. Röhögnél, ha látnád, már függõlegesen is össze tudok fogni egy csíkot. Reggelizek 8 körül, 10 körül elkezdem nézegetni az órámat, hogy kéne már ebédelni, 11kor már tûkön ülök, mégiscsak ciki lenne, 11kor ebédelni -gondolom, és fél 12kor fölfalom az ebédemet. Errõl jut eszembe, mindjárt jövök vissza folytatni a riportot, cask bekapok valamit. Szombat: kajálások, vezetni tanítottam a Ferit, buli
Étyinél (szülinapi). A bulira nem sokan jöttek, csak a két házaspár és az Étyi. A meccsek nem voltak rosszak. (Newcastle-Arsenal, Juve-Inter) Volt vita-üvöltözés. Én elmondtam, hogy milyen divat lett Amerikát szidni, hogy beleavatkozik más országok belügyeibe, de ha dönteni kell, akkor én inkább Amerikával vagyok, nem az afgánokkal. Nem baj, hogy pofánvágják a terroristákat, hogy letartóztatják Milosevicset és most nem írtják egymást a Balkánon. Erre a Fábián lenyomott egy öt perces monológot, hogy a hadiipar és a pénz irányítja a világot, és én milyen naív vagyok. Elmondtam neki, hogy aki túl van a kamaszkoron az mindenki, tudja, hogy a pénz irányítja a világot, csakhogy én nem errõl beszéltem, hanem arról, hogy örülök, hogy a világ csendõre Amerika, nem pedig pl. az afgánok. Erre a Laci elmondta, hogy a hadiipar milyen fontos a világban, okos, HVG-t már legalább kétszer olvasott ember, Laci féle szokásos fellengzõs stílusban, az Étyienn mondta, hogy igaza van. Elmondtam, hogy MIÉPeském, nem errõl beszéltem. Erre a szokásos érv, ezúttal az Étyitõl, hogy én mindig ellentmondok. Nem igazán figyelt a Laci, azon kívül arra, hogy õ miket mond, én üvöltöztem, ahogy szoktam, a Wareszban és a Párdonban is nyomtuk még egy kicsit, jó volt, a szokásos. Laciék leléptek, Keszeg megjött, jött a Tyirnek is egy társasága, át akartunk menni a Keszeggel a Csacsacsába, de az Étyi rányomult az újonnan jöttek közül egy fáradt múmia nõre, úgyhogy nem jött velünk át.
Csacsa jó volt, a szokásos (annyi szokásost használok, hogy legközelebb a riport, csak egy szó lesz: „szokásos”). Étyi egy óra múlva megjött, Keszeg el, a szokásos vég, tánc, fél 6 haza.

________________________________________

25.03.2002, Etyi:

Szeva Gyípor!
A hétvége szerencsére ismét eseménydús volt, mielõtt jelentésemet
megírnám, néhány szó a plakátokról:
Király mindegyik, fõleg az utolsó. Mindegyikbõl kellene 3-4 darab.
Összesen legyen kb. 50 plakát. A legtöbb a miniszter-jelöltek képeivel
legyen. A legújabb ötlet. Az 5 miniszter jelölt képe fölött egy nagy
pocok legyen, ilyent keresünk a neten. Õ lesz a miniszterelnök-jelölt!
Egy szlogen még:
Pocoxé legyen a voks, különben lógni fogsz!

És akkor a régen várt report:
A péntek este úgy indult, hogy a Gyuri elhívott a koncertjükre. Erre a
Simon’s Pubban került sor, egyébként a Ciprus utcában van. Az
együttes a szokásos formáját hozta, igaz beújítottak egy énekesnõt, aki
a 8 számból kettõben énekelt is. Gyuri jól kezdett, de a harmadik szám
után egyre jobban eltûnt a szinti, a végére meg már alig lehetett
hallani. Azért jó volt.
Már csak azért is, mert utána elárasztottak minket a jó ötletek a
plakátokra vonatkozólag. A pocox miniszterelnök-jelölt ideája is ekkor
fogant meg és kitaláltunk legalább 5-6 isten szlogent, kár hogy mind
elfelejtettem, de talán a Busy emlékszik és ha méltóztatik reportot írni,
közreadja.
A koncertrõl beugrottunk a Pardonba, igaz nem tudom minek, mert
elég unalmas volt. Fél óra után hazamentünk, utólag tudom, hogy
ezzel a Gyuri számára még nem ért véget az este – remélem megírja! –
mindenesetre nekem igen.
Szombaton egy év szervezés és sikertelen kísérletek után végre
malévos foci. Az ellenfél hozott ezer embert, mi heten voltunk, 5+1
játszott. A szél és a néha belekezdõ hóesés ellenére is jól kezdtünk.
Vezettünk 2-0-ra, 3-1-re, de kaptunk – illetve csináltuk magunknak – öt,
azaz öt olyan levente-gólt, amit csak az igazi balekok tudnak. Ezzel –
szerintem – el is úszott minden, 9-3-nál még szépítettünk, végül
kiszoptunk 9-4-re.
Este buli a Fábiánéknál. Tekex, Busy, Fábiám ultiztak én késõbb
mentem. Vittem szivart és a Fábián kérésének megfelelõen egyéb
anyagot. Azt hittem mindent megszervez, de teljesen elcsodálkoztam,
mikor megkérdezte, hogy cigipapírt is hoztam-e. Mondom nem, azt
hittem nálad minden van. Végül persze – miután kiderült, hogy a
Keszeg, akinek van otthon ilyesmi apparátja, nem jön – megoldottuk és
nagyon bejött a cucc.
Éjfél felé lementünk a Gettókocsmába. Ha láttál már súj helyet, akkor
sem láttál még semmit. Kb. Lóvasút szintû hely. Amikor bementünk,
éppen valami bunyóféle veszekedés volt két olyan részeg faszi között,
akikhez mérhetõ csak a gettóban élhet. Végül nagynehezen megfûzték
a csaposnõt, hogy a ramazuri ellenére se zárjon még be, így
maradtunk. Egyébként üvöltözések mentek, hallottamolyasmiket, hogy
„Hajrá Fradi!” meg „Liverpool!”, ekkor már láttam, hogy nem lesz itt
gond. Elkezdtünk csocsózni, a köcsög Fábián megvert 6-4-re. Közben
a Gyuri hozott 3 nagyfröccsöt 135 Ft-ért (nem darabja, összesen – Ó
szépemlékû Róma!). Ez annyira felspanolt, hogy a Gyurival párban
megvertük a Fábiánt csocsóban: 1-4-rõl 6-4-re.
Gondolom nem e miatt, de nem jött velünk a Pardonba. A Pardon elég
halott volt annak ellenére, hogy az egyik bárpultoscsaj szülinapja volt.
Összeszedtünk két súj nõt, az egyiket látásból ismerem, aki átvitt a
Cha-cha-chába, de az is fáradt volt. Ott már annyira gáz voltam, hogy
a Gyurinak és magamnak kólát vettem! A Kovács ki is volt, akadva,
megjegyzem teljes joggal! Azért ittunk még fröccöt is és vissza a
Pardonba. Ott elkezdtünk egy nõt szívatni, illetve inkább a Gyuri. A
Ludányi egy ismerõsérõl van szó, akivel rendszeresen összefutunk
ilyen helyeken és akinek annak idején beadtunk, hogy a Busy 20 vagy
talán 22 éves és azóta is ebben a hitben él. A lényeg, hogy biztos el
tudod képzelni, hogy aki ilyent elhisz az még mi mást is! Szóval ez
ment. Én egy másik nõvel kezdetem beszélgetni, aki az este folyamán
többször is odajött hozzám. Végül valahogy az alakult ki belõle, hogy
hazakísértem és felmentem hozzá. Nem tudok rájönni ma sem, hogy
mit akart, de amikor lefeküdtünk az ágyába (legalább nem a Földre
ágyzott meg nekem!) közölte, hogy aludni akar. Ezt néhány
próbálkozás után is fenntartotta, majd „fejfájása támadt”. Ekkor arra az
elhatározásra jutottam, hogy mivel aludni mégiscsak a saját ágyamban
szeretek legjobban, inkább hazamegyek. Ez így is lett és 1/2 7-kor
valóban otthon kezdhettem meg a fáradalmak kipihenését.
Itt véget is érhetne a történet, de még egy jelentõs esemény történt
Vasárnap este 19.50-kor az M1-en Máté Péter emlékmûsor volt.
Szóltam mindenkinek, hogy nézze és a biztonság kedvéért felvettem
videora is.
Így történt a hétvége.
csá

na itt az osszes valasztasi plakat.
MOst mar tenyleg a miniszterek jonnek kerem a kepeket meg a mondatokat

lehet szavazni melyikbol legyen tobb es melyikbol kevesebb esetleg tul normais vagy tul reakcios…

________________________________________

02.04.2002, Etyi:

Hello Gyípor!
Rövid magyarázat a címet illetõen: mostantól kezdve nem kapsz tõlem
reportokat, ugyanis a Kováxszal koncepcionális kérdésekben komoly
vitánk támadt. Azzal vádolt meg, hogy én ki akarom sajátítíni a report
elnevezést. Én továbbra is fenntartom, hogy a report célja a hétvégi
bulizásról szóló tájékoztatásod, amit minden hétvégét követõ elsõ
munkanapon kell (!) megírni. (Ettõl függetlenül más eseményrõl is
lehet írni, pl. ami hétközben, vagy máskor történik, ezek voltak nálam
eddig az ún. „special reportok”.) Én ennek megfelelõen kezdtem
ezeket irogatni, amikor kimentél Rómába. (Ennek utána is lehet nézni.)
Busy szerint õ már idõtlen idõk óta ír reportokat neked ezzel a címmel,
hogy report, és ezért ne nevezzem ki reportnak azt, amit csinálok.
Elegem lett a faszkodásából és ezen túl azt csinál, amit akar, én
maradok az eddigi módszernél, és hogy ne nevezzen szerzõi jog
bitorlónak, mától rapport lesz a beszámolóim elnevezése.
Péntek: este Keszegnél buliszervezés, pontosabban a mûsor
csinálása. A Fábián kibaszott jó cuccot hozott össze, jó a kép-zene-
szöveg összhang. Ezt próbáltuk folytatni. Utána még lenéztünk az
Alcatrazba (már csak Kezseg és én), a Zsuzsa születésnapja volt.
Semmi extra, én kocsival voltam nem is maradtam sokáig.
Szombat: buli Busyval, lementünk nosztalgiázni a Bajorba (miután a
másik alternatívát, a Gettókocsmát elvetettük), ittunk finom söröket, és
Busy unszolására unikumot is. Utána Pardon, ami elég jó volt. Voltak
csajok, kisebbfajta pezsgés, ennek ellenére a már fent említett
ominózus vitával töltöttünk legalább egy órát. Két téma volt: a report
és Gyípor Gyepõ bá eredete – szokásos stílus, de most csak ketten.
Szerencsére sikerült leállni. Lejött a Ludányi, a Gyuri többnyire
szokásos tevékenységét folytatta, szívatta a Ludi egyik ismerõsét. Én
kicst csajoztam, beszélgettem mindenféle nõkkel. Volt még Pol
Positinba állás, vax, részeg nõvel táncolás, majd otthagyása. Végül 1/2
5-kor jöttünk el, igaz a helyen még javában állt a bál.
Hazafele még afférkodtam a buszsofõrrel, mert megtapsoltam amikor
direkt 10-zel vánszorgott, hogy bepirosodjon a lámpa és meg kelljen
állnia. Kinyitotta a sofõrfülke ajtaját és anyázott, hogy mekkora péró
vagyok, és hogy mit tapsolok. Mondtam, hogy õt, mert fasza gyerek,
aki zöldnél a féket nyomja a gáz helyett…

________________________________________

22.04.2002, Etyi:

Szeva Gyípor!
Nehogy azt gondold, hogy tartalmas rapportot kapsz. Ennyit a
hétvégérõl és a brigádról.
Pénteken meccset néztünk a Championban. Busy, Fábián, feleségek,
Lukács, én. Akkor még jó volt, megvertük a románokat, de szombaton
beszoptuk a dánoktól és nem jutottunk fel. Meccs után családok haza,
én és Lukács mentünk Pardonba, de csak szolídra, mert másnap korán
keltünk. Igaz én 3-ra értem haza, mert a Lukácsot váltotta a Ludányi
akivel elbeszélgettünk.
Szombaton lementem Pardonba, Ludányi lejött az új nõjével. Jól
beszívattam (a szó szoros értelmében, azaz fû): röhögött mint állat
mindenen, assz’em a csaja anem örült ezen állapotának. Utána még
kicsit csajozgattam, végül egy nõ rámszállt de semmi nem lett belõle.
Elmentünk enni a Mc Donalds’ba, voltak még enyhébb akciók, de
aztán enyiben maradt. Reggel 3/4 8-ra haza is értem, illetve akkor már
egyenesen szavazni mentem (még szerencs, hogy nem voltam
berúgva, bár úgy legalább poénos lett volna), onnan haza aludni.
Gondolom az eredményt tudod. No comment, max annyi, hogy lassan
el kell gondolkodnom azon, hogy hova emigráljak…
étienne

________________________________________

06.05.2002, Etyi:

Hello GYípor!
Ezen a hétvégén nem történt semmi.
Elkaptam valami vírust és nem volt bulizás.
Étienne
U.I.: Húsz év múlva ez benne lesz a minden idõk „top five”
jelentésébe.

________________________________________

13.05.2002, Etyi:

Szeva Gyípor!
Végre volt esemény, sõt valmilyen szinten presszionálv ais vagyok a
rapport írásra, mert a Busy szombat éjjel ötször elmondta, hogy le
fogja kérni tõled, amit írtam. Ebbõl gondolhatod, hogy nem volt
unalmas a szombat éjjel.
Pénteken semmi, mint már azt megszoktuk. A zuhogó esõ miatt még
foci sem volt. Szombaton találkoztunk a Busyval és Ádámmal,
lementünk a Zöld Pardonba. Elõször söröztünk, utána fröccsöztünk.
Csatlakozott még Ádám egyik haverja.
Az elején rögvest közgyûlést tartottunk, hárman határozatképesek
lévén, fontos dolgokban állapodtunk meg a Corner Kupa
vonatkozásában, errõl most nem írok, majd Busy közli.
Hosszú és eredményes vita volt. Utána áttértünk más kérdésekre,
vitakoztunk megint mint állat, halálbüntetés, közel-keleti konfliktus,
stb… Alaphelyzet a szokásos, hárman képviseltünk egy véleményt,
aminek Busy következetesen ellentmondott. Aztán megtörtént a csoda:
az Ádám megggyõzte a Busyt az egyik kérdésben. Nem is hittünk a
fülünknek!
Kellõ alkoholszinttel átmentünk a Cha-cha-chába, volt már vagy fél
kettõ. A hely nagyon állat volt, jó zenék mentek. nem volt annyira tele,
mint télen szokott. Itt tovább ittunk, Ádámmal már Fradi-nótákat
énekeltünk a pultnál. Busyval bementem a pol-positionbe, akkor
lenyomtak két Depeche Modeot is, akkor mondta a Busy kb.
harmadszor, hogy lekéri a rapportomat tõled (?).
Már jó késõ volt, amikor kiadtam a jelszót: Piaf. Képzelheted milyen
sújok voltunk ekkor. Innentõl kezdve egyre homályosabban
emlékszem, de az biztos, hogy Ádám folymatosan anyázott a Piafba,
hogy szar a hely – nem tudom miért jött le, mert már tök késõ volt
amúgy is. Talán afférkodás-féle is volt – ezt a BUsynak kellene
megmondania. Végül kinyertem egy luvnyát. Elmentünk palacsintát
enni, ott láttam a Busyt utoljára, lehetett vagy 5, legalábbis világos volt.
Taxi, nõ lakása, ébredés 8-kor és hazahúzás.
Szóval volt minden, ami kell. Következõ tervünk a West Bealkán
meglátogatása, talán szombaton. 25-én pedig kerti parti. Remélem lesz
mirõl írni. Küggyed a Busy reportját, ha írt! csá
é

________________________________________

13.05.2002, Gyula:

Asszem, nem leven kozgyulesben kitargyalva, meg merem koczkaztatni hogy hasznalatba veszem a riport szot…
Nem nagy durranas megis emlitesre melto ugyanis 3 eve nem hanytam alkoholtol, asszem.
Szoval termeszetesen megint svedekhez kotodik a buli, akik jol nevelt modjara csak ennyit mondtak, let’s go something to eat….ez meg is volt, bar elotte lecsuszott ket sor.
Az etterem kurva jo volt majdnem a konyhaban ultettek le minket, az etterem vezetoje egy oreg hazaspar, szerintem atlag 80 evesek….a no a konyhaban kisse furan mutatott es kicsit bizonytalanna is tett amikor a sercego hus sistergo olajos csilingeleset, hatborzongato pruszkolessel festette ala, a hus megsem lett elsozva…sot egyik legjobb kajalda volt eddig, az oreg csak bort ivott de az etterem szerintem az unoka leven igy is mukodott, igaz az unoka kicsit merges-faradt, de hat igy csaladias a hangulat nem?
Szoval kajalas utan jott az otlet, hogy van itt egy Ir pub ahova elmehetnenk, szoval a soros hazi voros boros tesztas egyveleg (ez egyszer mar admanal meg anno nem jott be, ill nem maradt benn sokaig) most sem okozott csalodast, szoval rakerult fedo retegkent meg harom sor, valami szeszesebb fajta szerintem mert igen igen kurvara bebasztam, aztan a bolt a sapkara a tekila volt, azt egyebkent sem birom…..naszoval a svedek eltuntek amikor en mar mindenkihez csak magyarul voltam hajlando beszelni es azt is karomkodva, aztan egyszercsak megszultetett az inger, ‘gyerunk haza mer nagyon be vagy baszva…’ szoval volt nalam utlevel farzsebben, telefon bnorkabat belso zseb, magyar sim kartya kis farmer zseb elol…..asszem kb ugy haladhattam az uton mint a hernyo nevu felulos csoda a vidam parkban a gyomrom ekkor meg csendben sunyitott, szoval azt hittem csak egy egyszeru tulivas esete, kisebb bofogos rohammal es reszeg erthetetlen morgasokkal fuszerezve…valahogy megtalaltam az utat gyalog pedig igazabol semmire nem emlexem ugyanis haza erve arra emlexerm hogy hanyok, ugyanazon kompozicio mint a kadbol valo kimeresnel az adamnal, anno…..aztan ocsudas, hol az utlevelem, a simkartyam es a telefonom, megnezem a farmer zsebemet , mindet, persze mind ures, sot a borkabat laza belso zsebe is…..ok…hol a faszba van….hat igen suj lehetett ami trotent mert a sim kartyam benne volt a bele valo telefonban bekapcsolva, a magyarban…..szoval a helyen a farmerom az eloszobaban viszont az utlevelem az a’gyam alatt(!) a masik telefonom pedig egyszeruen az asztalon, szepen faszan lerakva mint aki torodik a cuccokkal erted…szoval kicsit huzos a simkartyas resz meg az utlevel mert egyszeruen fogalmam sincs hogy kerultek oda ahol voltak, persze ezutan, mivel jo reszegen nagy pofaval megbeszeltuk a svedekkel hogy megyunk 11-kor a tengerpartra az en kocsimmal, fel kellett kelnem, sikerult is mert ki kellett rohannom egy ujabb hanyas erejeig ami is tiszta baracklebol allt, rostosbol! Hogy mikor ittam, kesz….
aztan indulas kb negy sornyi volt meg bennem amikor elertuk a tengert, kiraly volt nem is hideg, olyan rudas jellegu, szoval kicsit lehetett benne ugralni, bealvas lesules a napon es haza fele horror, mindeki aludt en meg csak felig, dugo, 60/20-as vernyomas, szoval szep kellemes agoniaban telt a haza ut, aztan otthon kisebb alvas szimulacio es etterem este…..aztan kesz a kovetkezo elmeny a forma 1…..hat ennyi.
vegre nekem is volt valami..
ebkent lehetett volna ennyi is a riport:
etterem
bar
hanyas
nememlexem semmire
hanyas
tengerpart
vegul is jol sult el minden a vegere…

GY
________________________________________

22.05.2002, Etyi:

Szeva Gyípor!
Kicsit késett a rapport, de nem vesztettél semmit, ugyanis nem történt
az ég világon semmi. Olyannyira súlyos a helyzet, hogy a pénteki foci
is elmaradt, mert csak a Busy és én értünk volna rá.
Bulizás nem volt. Az egyetlen esemény, hogy Busy költözött vasárnap
és segítettem neki fél órát rakodni.
Na csá. Ezek után gondolkodhatsz, hogy érdemes-e még egyáltalán
hazajönni!
étienne